A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Hadifogságom első négy hónapjának története

A főzés nyílt lángon, a földre rakott tűzön történt. Természetesen ágas, szolgafák alkalmazásával. Ami pedig a tüzelőt illeti: Neukirchenben ezt bőven szolgáltatta az erdő, de Rehnában - ahol hiányzott a fa -, bizony a rettentően füstölő, kormozó, de magas hőfokon égő, így gyorsan főző autógumi-köpeny adta az „energiát". Jún. 21-én érkezett arról hír; a katonáktól külön táborba fogják gyűjteni a leventéket. Bár ez csak ekkor jutott tudomásunkra, de már jún. 7-én elmentek tőlünk az ellátósok és a tüzérek. A hónap második felében azután az alakulat nélküli tisztek is távoztak. Előbb, 24-én két lakótársunk, Majerszky százados és Fekete főhadnagy, majd 26-án Fűrész százados és Kiss főhadnagy hagyták el Neukirchent. Az addigi kulturális körülmények két irányúan változtak. Továbbra is tartottuk az önképzőköri foglalkozásokat, de a fizikai legyengülés többeknél a szellemi érdeklődés csökkenésével járt együtt, így a látogatottság valamelyest redukálódott. Más oldalról azonban a fejlődést jelentette, hogy jún. 19-én és 25-én filmet vetítettek a táborban, 23-án pedig orgonahangversenyen vehettünk részt a település templomában. Végül is jún. 30-án reggel 5 órakor indultunk Lütjenburgba, Futterkampon át, ésjúl. l-jén érkeztünk meg Friedrickshofba. Friedrickshof (júl. l.-aug. 10.) Ez a tanya a Lütjenburg-Darry felől jövő országút Pankert megelőző kanyarában feküdt. Tulajdonképpen egy erdőgazdaság központja volt, de már nem az erdőben, Iranern a rétek és szántóföldek között helyezkedett el, közvetlenül az országút mentén. Odaérkezésünk után a tanya gazdasági épületeinek egy részét változatlanul a civilek használták (két lakóházat, a tehenészetet és még egy istállót), ugyanakkor a harmadik lakóépületet, egy istállót és a nagy pajtát pedig mi, foglyok. A részünkre átadott épületek közül az elsőben a parancsnokság volt, az istállóban voltak elhelyezve a katonák és a svábok, mi leventék pedig a pajtában. Ez utóbbi létesítmény földszintjének fala téglából, emeletének fala deszkából készült. A két szint között hézagosan lefektetett gömbfából készített gerendázat volt (így jól szellőzött). Az emeleti szinten szalma lett alánk terítve. Vigyázva kellett rajta közlekednünk, mert ha nem jó helyre léptünk, egyik lábunk keresztülcsúszott a gerendák közén, s pillanatok alatt guggoló helyzetben találtuk magunkat. Közelebbről is be kell mutatnunk az előbbiekben említett svábokat. Velük itt találkoztunk össze először. Ezek olyan idős katonák voltak, akiknek jelentős hányada Magyarországról származott, de beálltak a német hadseregbe. Nem nagyon szimpatizáltunk egymással. Érdekes vonásuk volt, hogy szorgalmasan gyűjtötték a 100 pengősöket. Elterjedt ugyanis közöttük az a nézet, hogy az otthon bekövetkező inflációban ennek a pénznek megmarad az eredeti értéke. Csoda zsugori társaság volt! Az még hagyján, hogy míg nekünk nem volt elég a nyolcadkilenced-tized kenyér (itt már ennyi volt a fejadag), ők meg ugyanazon a koszton fejenként kigyűjtöttek egy-egy egész kenyeret, és csupán tartaléknak! E tettükért csupán csodálhattuk volna, ezért nem kellett és nem is lehetett megvetni őket, de amit az üzletelés területén csináltak, az enyhén szólva is piszokság volt. Rájöttek ugyanis, hogy az éhes magyar szívesen főz, s hogy mennél inkább hazai ízt ehessen, igyekszik az ételt jó erősen megszórni borspótlóval. Ezért ők felcsaptak „fűszerkereskedőnek". A táborparancsnokságon menetengedélyt kértek, bementek Darryba, ahol a borspótló tasakját 20 pfennigért vásárolták és a táborban 5 márkáért adták el. Az árkülönbözet 1:25 volt! Mindezt addig csinálhatták, míg én nem lettem a zászlóaljírnok. Attól kezdve ugyanis nem kaptak menetengedélyt, ilyent csak magyar ifjak kaphattak, akikkel azonban előre megígértettem, hogy legfeljebb 50 pfennigért árusítják majd a borsot. Még ilyen formában is szép haszon mutatkozott az ezzel foglalkozóknak, ennek ellenére levertük, tizedére csökkentettük a borspótló svábok által feltornázott árát. 326