A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Varga Júlia: A debreceni Emlékkertek a jelenben

ügyelőségtől, és ifjú Entz Géza művészettörténészt. A feltárás a konzulensekkel együttműködve folyt. Az András-templom alapozása általában mindenütt a várt helyen bukkant elő. Az ásatás során keresték egy kis torony alapzatát. A kis tornyot egy 1788. céhlevélen, Debrecen látképében, szorosan az András-templom falához simulva, mint annak tartozékát ábrázolták annak idején. A kis toronynak azonban nem találták az alapzatát. 1981. augusztus 23-a után elkezdődött az építési, mélyépítési és tereprendezési munka, melynek eredményeként a feltárt falmaradványokra alapozva műemléki romkertet alakítottak ki a nyugati kertben. A Romkert süllyesztett szintje szerves tartozéka a nyugati kertnek, a régi templomkert nyomvonalán belül. Műemléki létesítmény, melynek süllyesztett szintje alkalmas kőtár kialakítására. Még nagy ütemben folytak a munkálatok, amikor egy nagyszabású rendezvényre került sor. A Déri Múzeum az 19 81. évi múzeumi- és műemléki hónapj át egy hármas emlékezés keretévé tette. A múzeum 1981. október 2-án emlékünnepséget rendezett Izsó Miklós (Disznóshorváti, 1831. szeptember 9.) születésének 150., a debreceni Emlékkert Társulat megalakulásának (1861. október 2.) 120., és az Izsó-féle Csokonai-szobor leleplezésének 110. (1871. október 11.) évfordulójával kapcsolatban. Az emlékünnepségre Síró Judit könyvtáros készített alkalmi kiállítást a hármas témakör keretében, és állított össze válogatott bibliográfiát: „Izsó Miklós és Debrecen" címen. A rendezvény előadásainak szövege A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. számaként jelent meg 1982-ben. Az emlékülés előadássorozatában Módy György: A Nagytemplom körüli ásatások eredményei; Kertai László: A történeti városközpont rekonstrukciójának kérdései címmel tartottak előadásokat. A feltárt falmaradványokat az Országos Műemléki Felügyelőség előírásainak megfelelően kiegészítve (s így a további pusztulástól is óva) 1981. november 1-jére felfalazták. Ettől az időtől kezdve a Romkert idegenforgalmi látványosság. A Hatvan utca felől közeledve a látogatónak alkalma nyílik megnézni, sőt belépni a Veres-torony alsó részébe. Tovább haladva a jelenlegi Nagytemplom fala mentén a Cserepes- vagy Fehér-torony támpilléreinek nagyságát, alakját érzékelteti az eredetire rakott új téglasor. A Bocskai-szobortól néhány lépésnyire, párhuzamosan a Nagytemplom hátsó falával, az 1500-as évekből származó templomkert kerítés mai, magasított vonala húzódik. A Szent András-templom kápolnája körvonalai is érzékelhetők. A tervezők gondosan ügyeltek arra, hogy Péchy Mihály templomának összhatását semmi ne rontsa, csak a falak alsó szegélyéig látszódjanak az ősi alapokra emelt új falak. Csak a régi kapuk és ajtószegélyek emelkednek a régi maradványok alapjaira rakott új falaknál magasabbra. Összefoglalásul Kertai László sorait idézzük: „... a Nagytemplom és előzményeinek kutatása nemcsak történeti, hanem rangsorolás nélkül - várostörténeti, kultúrtörténeti, egyháztörténeti, építészettörténeti, városépítési jelentőséggel rendelkezik". A Romkert tulajdonképpen nem önálló terület, hanem az Emlékkert egy kis része. így nem volt indokolt külön nevet adni neki. Az objektum helyes megnevezése lenne: emlékkerti romok. Azonban kezdetben Romkertnek nevezték el, és ez a név ment át a köztudatba. Ezért vagyunk kénytelenek mi is ezen a néven nevezni, a közérthetőség szem előtt tartásával. De bárhogyan nevezzük is, a nyugati kert egy műemléki létesítménnyel gazdagodott. Ezáltal a kert történelmet vizuálisan megidéző szerepe kibővült. A nyugati kert felújítása Az Emlékkert Társulat 1862 tavaszán ültettetett 800 darab, összesen 130 fajta cserjét a nyugati kertben. Ezek nagy része azonban a nagy szárazság miatt kipusztult. Az eredeti növényanyagból a közelmúltban már csak egy rózsás akác volt a Kollégium bejárata előtt. Kiszáradása miatt azonban 1980-ban ki kellett vágni. A fák ellenben gyönyörűen növekedtek, mert 305