A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Zum Auftreten von Übergangsformen bei den Betrieben im Industrieleben von Debrecen in den Jahren zwischen 1848 und 1867

Schmidt Gyula edényosztály-vezető hagyatékából fennmaradt egy lista, amelynek címe: „Felügyeleti beosztás 1939. február 1-től". Ezen az árukészlet fajtánkénti reszortfelelősei vannak felsorolva aszerint, hogy ki milyen árufajta készletéért és rendbentartásáért felelős. Az érdekes összeállítást mellékletben (I.) közlöm. Egyébként az 1939. évben újabb belépések történtek: Szabó Ferdinánd 1939. febr. 29. 1942. febr. Kerezsi János 1939. szept. 1. 1949. okt. 14. Molnár János tanuló 1939 1946 Szabó Ferdinánd debreceni származású, jó megjelenésű, ügyes szakember. Már édesapja és nagyapja is hosszú évtizedeken át szállítmányozói voltak (előfogatukkal) a Sesztina cégnek. Szabó Ferdinánd a vasárosságot a Tóth Gyula cégnél sajátította el, onnan került át mint kiszolgáló segéd a Sesztina céghez. Elekes Dezső kereskedelmi utazó elhunyta után ő vette át az utazói munkakört, és többször képviselte a céget más viszonylatokban is, így pl. a magyar vaskereskedők 1940. nov. 17-i kolozsvári gyűlésén is. 1942-ben fivérével együtt önállósította magát Szatmárnémetiben. Az impériumváltozás után visszatért Debrecenbe, ahol előbb önállóan testvérével, majd a Vaskereskedők Szövetkezetében dolgozott. Kerezsi János segédmunkásból lett tanuló, és kiváló szorgalmával végül is vaskereskedősegédként működött a cégnél annak államosításáig. 1939-ben kitört a II. világháború, ami a vasszakmában némi fellendülést eredményezett, ugyanakkor a katonai behívások is megszaporodtak, ami az alkalmazotti létszám növekedéséhez vezetett. Még ezt megelőzően, de különösen 1940-ben megindult a kelet-magyarországi, erdélyi menekültek áramlása Romániából. A Sesztina cég a menekültek felsegélyezésében és elhelyezkedésük elősegítésében komoly szerepet vállalt. Ez időszakban rövid idő alatt az alábbi menekült dolgozókat ruházta fel és alkalmazta: Marián Gyula 1939 1945. május 1. előtt Csepregi Antal 1940 1946 Liebhauser (Lőcsei) Kálmán 1940 1941. január 31. Juhos László 1940 1945. május 1. előtt Demeter Árpád 1940. május 1. 1948. május 1. Fekete Sándor könyvelő 1940 1943 Ezeken túlmenően alkalmazott még néhány hétig két Kisküküllő megyei (ádámosi?) segédmunkást, Érsek nevezetűt és még egyet. A segédek közül az első négy Nagykároly és környékéről érkezett, Demeter Árpád pedig Nagyenyedről. Liebhauser (Lőcsei) Kálmán 1941. jan. 31-ével visszatért Nagykárolyba, és ott egy társtulajdonossal együtt önálló üzletet nyitott Lőcsei és Sterk néven. Fekete Sándor pedig Besztercén önállósította magát 1943-ban. Demeter Árpád 1948-ig működött a cégnél, amikor is a Vaskereskedők Szövetkezetébe ment át, ahonnan 1949. február végén Hajdúszoboszlóra távozott szövetkezeti boltba. Juhos László a II. világháború után végkielégítéssel lépett ki a cégtől, és egy ideig rendőrként is tevékenykedett. Marián Gyula 1945 elején, Csepregi Antal pedig 1946-ban ugyancsak végkielégítéssel lépett ki. 1940-ben végkielégítéssel nyugdíjba ment özv. Konrád Dezsőné pénztáros, akinek helyébe Győry Lajosné lépett be. Ugyanebben az évben léptek még be: Új István segéd 1940 1949. okt. 14. Sulyok Gyula tanuló 1940 1949. okt. 14. Jenéi Sándor segéd 1940. nov. 25. 1949. aug. 1. 1941-ben Magyarország is bekényszerült a háborúba, így sok alkalmazottat hívtak be katonának, helyükbe újakat kellett felvenni, hogy a viszonylag megnövekedett forgalmat és adminisztrációt el lehessen látni. így az üzlet dolgozóinak létszáma erőteljesen felduzzadt. 1942. nov. l-jén 69 főt tartott a cég nyilván mint alkalmazottat, köztük öt női dolgozót (2 pénztáros, 1 284