A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Zum Auftreten von Übergangsformen bei den Betrieben im Industrieleben von Debrecen in den Jahren zwischen 1848 und 1867

Major Ferenc felvidéki származású volt, a kassai Fleischer és Schirger nagy vasas cégnél is dolgozott. A Sesztina cégnél kalkulátorként működött 1940. okt. 31-ig, amikor is Husztra tá­vozott az újonnan alapított Schmitz Sándor céghez. Mészáros Sándor, mindenki Mészáros bácsija, egyesek szerint Pukkedli bácsi, nyugdíjas vasutasként jött a céghez és dolgozott mintegy 20 éven át eljáró pénzbeszedőként. A világ leg­udvariasabb, legszolgálatkészebb embere, aki háromszor bocsánatot kért, amíg egy számlát be­nyújtott a hó elején a cég hitelt élvező adósainak. Jakab Margit (Mancika) számlázó és gépírótitkárnő 17 éven át volt a cég szolgálatában. Előzőleg az 1928. november 28-án megszűnt Debreceni Mezőgazdasági Gépgyár alkalma­zottja volt. Később a budapesti Margitszigeti Nagyszálló alkalmazottja lett. Baán János 190l-ben született a Zemplén megyei Lasztócon (ma Csehszlovákia.) Előző­leg a szolnoki Fazekas Adolf cégnél dolgozott, ahonnan 1930-ban jött Debrecenbe a S. L. cég­hez mint segéd, detail vezető-helyettes, majd detail vezető. Igen jó megjelenésű ügyes szakem­ber volt, 1946. március 20-án az üzlet üzemi bizottsága elnökének is megválasztották. Hajdú Lajos 1929-ben lépett be mint tanuló, majd 1932-ben felszabadulva, mint segéd dolgozott mintaszerű kötelességtudással egész az államosításig. Schmidt Gyula szigetvári komoly iparoscsaládból származott, 1931. jan. l-jén jött a cég­hez Pécsről a Hamerli József nagyvaskereskedésből. Első perctől tökéletesen beépült a Seszti­na cég nagy „családjába". „Gyula bácsi" végig az edényosztályt vezette, majd 1947-től detail­vezetőként működött. Kiváló kereskedői és pszichológiai érzékkel és emberismerettel rendel­kezett. Ő volt az utolsó régi dolgozó, aki az államosítás után is a legtovább dolgozott az üzlet­ben. A cég I. világháborús hősi halottai emléktáblájának megmentése körüli tevékenységét már korábban említettem. Az idők folyamán meleg benső barátság alakult ki közte és a cég fő­nökei között is. Az államosítást követően is megtartotta e kapcsolatot és több mint 25 éven ke­resztül ő volt kezdeményezője és végrehajtója annak a kedves figyelmességnek, miszerint id. Nagybákay Antal volt cégfőnök és családja részére minden esztendőben a volt alkalmazottak­tól karácsonyi újévi üdvözlet érkezett huszonöt-harminc aláírással. 1986-ban hunyt el szülővá­rosában Szigetvárott. 52 Főző Béla 1931. okt. 2-án lépett be mint tanuló, majd felszabadulva segédként, illetve kal­kulátorként működött egészen az államosításig. Az inflációs időkben tevékeny részt vett az árubeszerzés nehéz munkájában is. A tragikus körülmények között elhunyt idős Sesztina­Nagybákay Jenő és felesége Csanak Margit saját kertjükben történt elsődleges eltemetésén ő képviselte a céget. Boross Mihály 1933 körül lépett be a céghez mint segéd. Mint szorgalmas munkaerő rövi­desen 1941. március 15-vel távozott Törökszentmiklósra, ahol önálló ócskavaskereskedést nyitott. Később Tüzép telepvezető, majd Balassagyarmaton Fűszert raktárvezető lett. Asztalos József irodista tisztviselőként lépett be 1934. szept. l-jével. Egészen az államosí­tásig e munkakört töltötte be tökéletes precizitással. Később a Hajdú-Bihar megyei Kiskeres­kedelmi Vállalat Központjában tevékenykedett. Horváth Károly 1934. októberében jött a céghez és 1948-ban ment át a Vasért Nagyke­reskedelmi Vállalathoz. Egyébként 1946. március 20-tól kilépéséig az üzemi bizottság tagja is volt. Légár Jenő Kaposvárról jött 1935 körül a céghez. Jó megjelenésű komoly felkészültségű, tárgyalóképes egyéniség volt, aki az 1940-es évek elején a magyar Vasnagykereskedők Köz­ponti Irodájának lett alkalmazottja Budapesten. Szekeres András munkásságának nagy részét a Kovács Gyula vaskereskedésnél töltötte. Amikor onnan a körülmények kedvezőtlen alakulása következtében elengedték, a Sesztina cég vette fel. Mint régi, komoly szakember sokat foglalkozott a tanulók nevelésével is. 68 éves korában aktív munkássága közben hunyt el 1945. július 6-án. 52. Életéről sok dokumentumot és fényképet ajándékozott cikkírónak. 281

Next

/
Thumbnails
Contents