A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Zum Auftreten von Übergangsformen bei den Betrieben im Industrieleben von Debrecen in den Jahren zwischen 1848 und 1867

1870-ben Orosz István és Makkay László. Az előbbi 1874-ben Máramarosszigeten lett önálló kereskedő. 1871-ben Forgács Tivadar, aki 1872-től kassai vaskereskedő lett. 1872-ben Zselly Imre és Nánássy Lajos. Ez utóbbi Sesztina Lajos unokatestvérének, Bészler Juliannának volt a fia, és később önálló vaskereskedést nyitott Debrecenben a Piac utca 69. sz. alatt.

23 Itt töltötte tanulóéveit Kovács Gyula, Kovács Dániel esztári ref. lelkész és felesége, Sesztina Teréz fia, a Sesztina Lajos unokaöccse, aki 1849. jún. 5-én született Esztáron. Iskoláit ott és Debrecenben végezte. Egy évet német szón Szepesszombaton töltött. 1865-től 1868-ig mint tanuló nagybátyjánál, Sesztina Lajosnál lakott. Itt szabadult fel és mint segéd is még két évet dolgozott a Sesztina cégnél. 1870 és 1877 között Bécsben állott alkalmazásban. Ez év júliusában tért vissza Debrecenbe, és megvette másik nagybátyja, Sesztina Károly vasüzletét a Piac u. 17. sz. alatt, amit saját nevén önállóan folytatott.

24 1873-ban hárman jöttek: Ferenczy Antal, Góth Sándor és Placsintár Ágoston. Ez utóbbi a későbbiekben Tiszaújlakon önállósította magát, míg a másik kettőről nincs adatom. 1874-ben Jenéi Albert József és Tóth Kálmán. További életfolyásukról szintén nem rendelkezem adattal. Ugyanezen évben itt szabadult fel Pattantyús Ábrahám István, aki ezután még két évig segédeskedett a Sesztina cégnél. 1876 szeptemberében lépett ki, s 1879-ben Zilahon lett önálló kereskedő, majd később a Hunyad megyei Brádra tette át székhelyét. 1876-tól a görög származású Christophory Károly dolgozott itt, kinek egyik elődje Christophory Pál cseretestvére volt az egykori Auer Sámuel debreceni vasárosnak.

25 1878-tól a nagyváradi Kugler Albert vaskereskedő fia, Ferenc, Laub Ernő, ki később Lészaira magyarosította a nevét,

26 és Kaiser Adolf. 1878-tól 1881. szept. l-ig az üzleti könyvek szerint nincs újabb belépő a Sesztina vasüzletbe. Az eddig áttekintett időszak felöleli a Sesztina vaskereskedés fennállási idejének csaknem a felét: 62 esztendőt, beleszámítva azt a mintegy négy és fél évet, amíg a Sesztina család iparűző tevékenysége kényszerűségből szünetelt (1846-1850 közt). Ez alatt az idő alatt a Vasáros Társaságjegyzőkönyvei, ill. a Sesztina Lajos cég üzleti könyvei szerint 41 név szerint ismert tanuló és segéd dolgozott a boltban. Közülük 15-17 főről biztosan megállapítható, további 14-15-ről pedig valószínűsíthető, hogy a későbbiekben tanult önálló kereskedők lettek. Természetesen nem zárható ki az sem, hogy akikről nem tudunk, nem váltak-e mindannyian vagy nagyobbrészt szintén önállóvá. Ebben az időben még a legtöbben az önállóság elérésére törekedtek. Ami az alkalmazotti létszámot illeti, az általában összefüggött az üzletmenet alakulásával. Sesztina János idejére vonatkozólag a Classificatio officiumban található adatokat már tanulmányom elején közöltem, miszerint a legnagyobb létszám 3 fő volt, inast, segédet egyaránt beleértve. Sesztina Lajos első tíz esztendejében - legalábbis a meglévő adatok alapján - talán még ezt a hármas létszámot se mindig érte el az alkalmazotti gárda. A második évtizedben (a hatvanas évek) azonban már emelkedik a létszám átlag három-négyre, a harmadik évtizedben (hetvenes évek) pedig, amikor már a két csendestárs is működik, velük együtt már a négy-ötöt is eléri. Igen nehéz különben a pontos megállapítás, mert a dolgozóknak csak a belépési adata áll rendelkezésre, a kilépésük nem. Valamivel könnyebb a helyzet e téren 1881-től kezdve, amikor a kilépési dátumok is nagyobbrészt ismertek. 23. Debreczeni Képes Kalendárium 1903. 141. „Vaskereskedők: ... Nánássy Lajos, Piaczutcza 69." 24. Nagybákay Antal Zelmos: Hogyan készültek a debreceni kereskedők életpályájukra? In Déri Múzeum Évkönyve 1986. 206. 25. Dr. Horvay Róbert: Debrecen evangélikusai. (Debrecen, 1939. 6, 7. „Az Auer család és krónikája." 26. L. 20. jzt. 148. 261