A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Átmeneti üzemi formák jelentkezése Debrecen ipari életében 1848–1867 között

/D <

7 1 it J forintot a város parkosítására adományozták. A malom maga is többször adott nyereségéből (Csokonai Színház, Csokonai-szobor, iskolák, középületek, kórházak, kulturális és szociális célokra) a városfejlesztés céljaira nagyobb összegeket. Melléküzemágaival: gépjavító műhely (1. előzőekben) és üvegháza fenntartásával, saját udvarának parkosításával, annak szobrokkal való díszítésével, országos nevű szobrászoknak (Izsó, Marschalkó) adott megbízatásokkal, illetve támogatásával hozzájárult Debrecenben a városiasodás (az előzőeken túl még a város tömegközlekedésének létrehozásában is) ügyének előreviteléhez.

30 A cukorgyár alapításának gondolatát Leidenfrost Gyula ügyvéd vetette fel. Leidenfrost Duisburgból származott, és az abszolutizmus kori városvezetésnek (tanácsnak), valamint az első, kinevezett Kereskedelmi és Iparkamara vezetőségének is tagja volt. Házassága révén több helybeli kereskedőcsaláddal került rokonságba. A vállalkozáshoz szükséges tőkét azonban ifj. Kádár Ferenc és Vecsey Imre biztosították. Hárman 1860. augusztus 7-én kérelmezték, s a Megyei Törvényszéken szeptember 20-i keltezéssel jegyezték be a céglajstromba az „Alföldi nyers Répacukorgyárat".

31 Az építkezés gyorsan haladt. (A gyár épületei a Monostorpályi úton, a Homokkert délnyugati sarkán, a későbbi Közraktár helyén álltak.) A lapok már szeptember 11-én azt jelentették: az épületek készen vannak, a gépek megérkeztek, beszerelésük megkezdődött. Az üzembe beruházott értéket 200 ezer forintra becsülték. A gyár művezetője Schmied Ágoston osztrák származású mérnök lett. Irányításával 1860. november 26-án kezdte meg a 30. Szűcs Ernő: István malom... 33. 31. Megyei Törvényszék Cégbírósági nyilvántartás, Társas cégek I. kötet 35-36.1. és Nagybákay (Rickl) Antal: Simonffy Sámuel (Debr., 1936) 28. 251