A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szűcs Ernő: Átmeneti üzemi formák jelentkezése Debrecen ipari életében 1848–1867 között

nemcsak eladási, de alapanyag-beszerzésük szempontjából is a nemzetgazdaságba integrálódott üzemek voltak.

14 Míg a kefegyárak egyéni vállalkozók tulajdonát képezték, addig a sörgyártás az abszolutizmus első éveiben - a téglaégetéshez hasonlóan - a városi tanács monopóliuma volt. Az egykori Cser és Bárány (később Vígkedvű Mihály és Teleki) utcák között 1726-tól működött a „Serház". Ennek elavulása után 1828-ban építették fel a mai Bem téren az „Új Serfőző"-t. Míg a régit ettől kezdve pálinkafőzőként használták, addig az új telepén a lakóházon, a sefőző és serhűtő épületein kívül egy kerek árpaőrlő malom is készült. Periódusunkban a város a serfőzést és az élesztőkészítést, valamint ezek árusításának jogát haszonbérbe adta. A mindenkori bérlőnek kiváltságos joga volt Debrecenben sört főzni, élesztőt gyártani, azt a „seráruló házakban" kimérni, vagy olyan polgárok házához, akikkel megegyezett, szállítani. Tehát Debrecen kereskedői sem sört, sem élesztőt más városból nem hozhattak. Ugyanakkor a bérlőnek kötelessége volt ezekből a cikkekből megfelelő minőséget és mennyiséget előállítani. Mindezt a városkapitányi hivatal gyakran ellenőrizte. A serház termelése nem lehetett kicsiny, mert Rickl Zelmos, aki 1847. november l-jétől 1853. október 3 l-ig volt bérlő, évi 5500 forintot fizetett a tanácsnak.

15 Az üzemet 1851-ben jelentősen átépítették, felszerelését kijavították. Később (1853) pedig a telep árpaőrlő malmát újították fel, s szeszgyárat is létesítettek itt. Az új létesítményeket a bérlő (Rickl) hozta létre, de a város megváltotta, s már ezekkel együtt adta a következő bérlőnek, Dudovits Jánosnak (egyes forrásokban: Józsefnek, Sz. E.). Közben Szikszay József helybeü kereskedő 1852. november 22-én kérvényt nyújtott be a városi tanácshoz, a saját maga által alapítandó sörgyár engedélyeztetésére. A tanács ugyan kérelmét elutasította, Szikszay azonban a végzést megfellebbezte és 1856-tól az ő irányításával már egy magántulajdonú sörgyár is működött Debrecenben. Ettől kezdve a regálé bérlők (Scheer Bernát, Waldner Vilmos) panaszának nincs vége-hossza, mert Szikszay olcsóbb áruival a magánházak jelentős részét, a laktanyák kantinjait, sőt a város tulajdonát képező „házak" "Fehér Ló vendéglő, Aranybika Szálló) bérlői forgalmát is elhódította. A tanács regálé bérlőinek védelmében - de önös anyagi érdekből is - a vendéglők haszonbérlőinek kötelezővé tette, hogy a jövőben a város tulajdonát képező sörháztól vásároljanak, és felkérte a helybeli katonai parancsnokságot is, hogy az ne engedélyezze a kantinokban a Szikszay-féle sör kimérését. A vasút megépülte, majd a sörregálé megszűnte után egyre több Dreher és Haggenmacher sör érkezett a városba, s ezek minőségükkel, olcsóságukkal a debreceni hasonnemű üzemeket termelésük abbahagyására kényszerítették. Előbb a városi „serház", később Szikszay József is megszüntette az előállítást. Igaz, az utóbbi tízéves szüneteltetés után a hetvenes években újra kísérletet tett a gyártás felújítására, de rövidesen fel kellett hagynia vele. A tanács pedig 1866 májusában megkezdte az egykori alapanyag-termelő terület, a „Komlós-kert" házhely céljaira való kiosztását.

16 Az eddig felsorolt ipari létesítmények az építkezéshez, vagy a mező-, esetleg az erdőgazdaság termékeihez kapcsolódtak. A következő, amelyről szólni szeretnénk, a nyomdászat fejlődése a város kulturális központjellegére alapozódott. A nyomdaipar az abszolutizmus korában sajátos fejlődésen ment keresztül. A kezdő években a reformkor, még inkább a szabadságharc alatti tevékenységének csak tört hányadára volt kárhoztatva, de 1857 után gyors felívelés 14. HBmL IV.A. Debrecen sz. kir. város tanácsa és Választott Hites Közönsége (Továbbiakban =DVHK) 101 l/K 253/1946. és HBmLIX. DKII 201/b 21-25. és HBmLlV.B. DVII1848-1872 1109/1. 102.b és 107. Az irodalomban sajnálatosan nagy eltérések mutatkoznak az alapítás időpontjának tekintetében. Álláspontunkat a szöveges részbe írtuk le. Vö. ZelizyX m. 273., DMM15. és RadóRezső: Debrecen Ipara és Kereskedelme (Magyar városok fejlődése I. kötet, Szerk.: Kiszely Gyula, Bp., 1931) 336. 15. HBmLlV.B. DVII 1848-1872 1109/a. 4.7.13. és 1109/1 1859 és DVT547/1-2, 550, 657, 726, Hajdú-bihari Napló 1974. márc. 5. 16. HBmLlV.B. DVII 1848-18721009/b. 146., BerendT. Iván-Szuhay Miklós .Atőkés gazdaság története Magyarországon 1848-1944 (Bp., 1973) 88. és Zelizy: i. m. 736-737., Debreceni Reggeli Újság 1894. dec. 30. 245