A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Jakiminska, Grazina: Magyar Lublinban a XVI. század második felében és a XVII. században

áru a bor volt, amelynek jóságát és Lublin helyzetét magasztalta egy költeményében Sebastian Fabian Klonowic tanácsos, író, lublini polgármester: „Lublin városában összegyűlik közel és távol földjének termése. Nem hiányzik az öreg hordóból semmi Itt van magyar és görög föld szőlőskertjeinek nedűje.. ."

31 A magyarok jelenlétét a Litvániával folytatott kölcsönös kereskedelemben, és azt, hogy a lublini szigeten léteztek gázlók és hidak, megerősíti az, amit az 1619. április 13-i lublini naplóban olvashattunk: „A nagybani kereskedők nehéz áruikkal gyakran átkelnek: jönnek a moszkvai, litván áruk és visszafelé Lublinból Litvániába megy a vas, az ólom, a magyaroktól pedig a bor."

32 1639-ben IV. László király, hogy növelje Lublin bevételét, megengedte a város vezetőinek, hogy az idegen országokból érkező kereskedőktől - többek között a magyaroktól is - minden egyes hordó bor után 1 zloty vámot szedjenek.

33 Csak a magyarokat érintette viszont az a rendelet, hogy amennyi hordó bort a Lublinba hozott szállítmányból nem adnak el 2 hét alatt, azt kénytelenek elhelyezni Lublin pincéibe és kötelesek a város vezetőinek hordónként 1 zlotyt fizetni.

34 Tegyük hozzá, hogy azok között a kereskedők között, akik Lublinban 1658-ban vámot voltak kénytelenek fizetni, magyar kereskedők is voltak.

35 A fent említett információk bizonyítják a magyar kereskedők nagy számát Lublinban. Az elvégzett kutatások eredményeképp sikerült megtalálni 47 magyart, akik Lublinban telepedtek le örökre, vagy egy bizonyos időre, városi - elővárosi és városon kívüli lakosokat. Közülük 17-en a XVI. században laktak itt, 30-an pedig a XVII. században. A városi magyarok csoportjából 22 személy nevét és keresztnevét ismerjük, a többinél csak keresztnév van valamilyen meghatározással. A városi és elővárosi lakosoknál 16 esetben adott a „városi polgárjog" birtoklásának ténye. Ebbe a csoportba tartozik Melchior Égin, Tomas Sibsel, Jan Farkas, Valentinus Polos, Martin Indal, Albertus W^grzynka ács, Mattias Cyrulik, Jan Wegrzynka, akit Donowalszkinak hívtak, és Andred Chydeg (Hideg) is,

37 akiknél a feljegyzésekben nem állapították meg kifejezetten, hogy a város polgárai, de az általuk végzett tevékenység megkövetelte, hogy legyen városi polgárjoguk.

38 Hasonlóan kell Lukas W^grzynoviczot kezelni, aki a Szt. Anna Testvériség vezetőjének funkcióját töltötte be. Ha már a szakmáról van szó, ennek megjelölése 16 személynél szerepel. Közöttük 5 kereskedő, 11 pedig kézműves. A kereskedők közül ketten borral kereskedtek. A kézművesek között 3 építész-tervező, egy kardkészítő, egy fegyverkovács, egy lószerszámkészítő, egy süvegkészítő, egy ács, egy szűcs, egy szabó és egy borbély van.

39 31 személy szakmai tevékenységéről semmit sem tudunk. Ritkán fordul elő a lublini magyarok lakhelyének megjelölése. A falon belüli városrészben 3 személy lakott: Tesnyádi Mihály és Benedek a Vár-utcában,

40 valamint Tótvári Péter a 31. S. Klonowic: Ziemie Rusi Czerwonej (Roxolania) (Wilno, 1851) 58. 32. L. Bialkowski: Lublin na szlakach handlowiych (w:) Pamietaik Lubelski, 3. kötet 1938, 292293. 33. /. Riabinin: Materiaty do historii miasta Lublina 1317-1792, (Lublin, 1938) nr 320. 34. i. m. 35. Riabinin: Materiahy..., nr 351. 36. pelny wykaz zob. Aneks. 37. z tekstu zapisów nie wynika jasno, ze Chydy byl stalym mieszkancem Lublina. 38. Byli jednak czlonkami cechów lubelskich, a jak podalam wyzej wykonywanie rzemiosla bylo zwiazane z koniecznoscia^ posiadania obywatelstwa miejskiego, zob. p. 3, 11, 12. 39. zob. Aneks. 40. APL, KmL, nr 156, 3-4. 196