A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szalay Emőke: A debreceni fazekasmesterség története

problémát okozott ebben a korszakban a fazekasok és a pipások ellentéte. Már 1812-ben az edénykészítő fazekasok szerettek volna különválni a pipásoktól és önálló céhet alapítani. A pipások erre úgy reagáltak, hogy: „ők nemcsak pipát készítenek, de cserepzsindelyt, fazokat és kemencét is, az alpereseket nemcsak megszenvedik a céhben, de a mindenféle edénycsinálást is megengedik nekik". A tanács nem járult hozzá különválási szándékukhoz, hanem utasította őket, hogy „olly cserép és sárból készült Edényt készíthessen továbbra is, amilyen tetszik".

75 Másfél évtized múlva ismét fellángolt az ellentét közöttük. A fazekasok azért tiltakoztak a pipakészítők ellen, hogy a vándorló pipás legények más helyeken lejáratják a debreceni céhet, mivel nem értenek az edénykészítéshez. Ennek bizonyítására mellékelték a sárospataki fazekas céh levelét, amelyben azok írják, hogy: „debreceni legény még csak pénzes csupornak való rögetskét sem tudta kitsinálni, és a korongra rátenni, nemhogy fazekat vagy tálat tudott volna tsinálni".

76 A közös céh másik problémája, hogy a pipacsinálást tanult inas és legény mesterremeket a fazekascéh előírása szerint kényszerül készíteni, amelyet sok esetben más csinál meg helyette, ugyanakkor a pipakészítésből nem írják elő a remekmunkát, „így a mester nevezetet egyikből is meg nem érdemelvén".

77 Az edénykészítők úgy érezték, hogy ők, akik jóval kevesebben vannak, 23-an szemben 80 pipással, hátrányt szenvednek a pipások miatt, ugyanis külön helyen árulnak a piacon. A fazekasok helye a piacon a fatoronynál van, a pocsolyás hely megigazítására hiába kérték a céh közös pénzét, a pipások, akiket nem érintett, lévén másutt az árulóhelyük, nem járultak hozzá. A tanács állásfoglalása a következő volt. Nem engedélyezi a különválást, de utasítja a pipásokat, hogy inasaikkal és legényeikkel mindenféle edénykészítést megtanítsanak, remeklésbe is nevezetesebb darabokat, úgymint kályhákat és egyebeket is készítsenek. Továbbá utasította a céhcomissariust, hogy közös helyet jelöljön ki a fazekasok és pipások árulóhelyének.

78 A viszálykodás azonban továbbra sem szűnt meg, sőt az 1850-60-as években a céhiratok szinte kizárólag a pipások ügyeivel foglalkoznak, az edénykészítők teljesen háttérbe szorultak. Végül 1872-ben a fazekascéh a felsőbb utasításnak megfelelően ipartársulattá alakult át, ezzel a sok évszázados debreceni fazekasság megszűnt.

79 75. HBmL. IX. 8. 9. 1812. máj. 15. kérelem 76. HBmL. IX. 8. 9. Extractus 1827. febr. 17. Sárospatak levele, 1826. dec. 31. 77. HBmL. IX. 8. 9. 1827. febr. 17. 78. HBmL. IX. 8. 9. 1827. febr. 17. 79. A fazekascéh bekebelezési lajstroma, DMÁTDGY.l. 1935. 164. 118. 186