A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Szalay Emőke: A debreceni fazekasmesterség története

munkákért kifizetett 46 forinton.

41 Ezek a közmunkák főként a század második felében váltak terhessé, amikor a török elsősorban Váradra követelt Debrecenből mesterembereket. Különösen az sértette a fazekasokat, ha téglavetésre kellett menniük, ahogyan 1669-ben is levéllel fordultak a tanácshoz, hogy ők tanult mesterségükben rendesen szolgálnak mind a városnak, mind idegeneknek. De most is Váradra téglavetőket kértek, és őket utasították, holott hét vagy nyolc téglavető dolgozik a városban.

42 1681-ben ugyancsak Váradra várt Hasszán pasa a vár építéséhez Debrecenből 40 fazekast. Hat nap múlva 10 fazekast tudott küldeni a város.

43 Ez mindenképpen azt jelenti, hogy ennél több fazekasmester dolgozott ebben az időben a városban. De bizonyítja az is, hogy a legfontosabb kivételi cikkek között az agyagáru szerepelt.

44 A XVII. század második fele Debrecen számára nem a nyugalom és a béke kora volt. Egymást érték a törökök, császáriak sarcolásai. Az egy-egy alkalommal kicsikart óriási váltságokba a céhek ezüstpoharaikat, pénzeiket adták oda. A Szejdi-járáskor, 1660-ban, majd Karaffa sarcoltatása idején 16 céh, közöttük a fazekasok értékeit is igénybe vette a város.

45 Valószínűleg a város nehézségei is hozzájárultak ahhoz, hogy a helybeli fazekasok változatlanul nem tudták ellátni megfelelő edényekkel a várost, ezért 1690-ben a tanács engedélyezte a rimaszombati és bányai fazekasoknak, hogy „ behozott műveiket egyenkénthétfőn és kedden tíz óráig eladhattyák, ez után is százanként el adhattyák".

46 Ebben az időben találkozunk először a fazekassággal rokon mesterség, a pipakészítés nyomaival Debrecenben. Mivel ez a mesterség jóval könnyebb volt mint az edény készítés, a tanács elnézte, hogy elszegényedett fazekasok, özvegyasszonyok foglalkoztak vele.

47 1703-ban aztán a tanács feltételesen megengedte a fazekasok özvegyeinek a pipakészítést: „A fazekas Czéh instál, hogy a Pipa csinálást a szegény Eözvegyeknek engedgye megh a N. Tanács. Meg is engetetik ollyan conditioval, hogy itt a városban edgyet se adgyanak el, hanem öszveséggel külsőbb adják el".

48 A század végéről maradt fenn egy lakóösszeírás, amelyből több fazekasmester nevét ismerjük. Az 1599-es pápai tizedjegyzékhez hasonlóan a Csapó és a Cegléd utcán találjuk őket.

49 A XVIII. században sokasodnak adataink. 1715. júl. 15-én adja ki a tanács a fazekasmesterek kérésére az új szabadalomlevelüket, amely részletesen rögzíti a céh szervezeti életét, a kötelességeket és a kiváltságokat.

50 Míg az előző századokból esetlegesen előforduló neveket ismerünk, a XVIII. század elejétől kezdődően a különféle összeírásokból egyre több fazekas azonosítható. A XVIII. század első felében fokozatosan növekszik a fazekasok létszáma, bár a céhéletre vonatkozóan nincsenek újabb adataink. A népesség-összeírásokból megállapítható, hogy lakóhelyük változatlanul a Csapó és Cegléd utcákon volt.

51 1714-ben 28 fazekast írtak össze, a század közepén 40 körül mozgott a számuk, majd fokozatosan emelkedni kezdett a létszámuk. Ez a számbeli gyarapodás nem csupán helyi utánpótlásból táplálkozott. 1736 és 1765 között hét mester költözött be a városba a közeli és távolabbi környékből, akik mindannyian a Csapó 41. Uő., 1936. 68. 42. A fazekascéh tiltakozó levele, HBmL. IX. 8. 11. 1669. máj. 17. 43. Zoltai, 1905. 29. 44. Uő., 1905. 135. 45. Szűcs, 1872. II. 641. 46. HBmL. IV. A. 1011/22. 1690. máj. 22. 47. Ecsedi, 1932. 8. 48. HBmL. IV. A. 1011/1703. év 605/55. 49. HBmL. IV. A. 1011/22. kötet, 1693-as összeírás. 50. HBmLAV.A. 1011/21.1715. jún. 15. 641. A kiváltságlevél a fazekascéh iratai között található, HBmL. IX. 8. 51. Zoltai, 1902. 24. 183