A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Módy György: A debreceni és a tokaji uradalom (Régiókutatási kísérlet)

ségsértési per indult. A király helytartója és kincstárnoka, a később is sötét szerepet játszó Gritti 1531-ben kivégeztette őket, valószínűleg az Ártándyak vagyonának megkaparintása céljából. Csak sejthetjük a per egyik közvetlen okát. A Debrecenre szintén igényt tartó I. Ferdinándtól is adománylevelet szerzett Ártándy Pál a debreceni uradalomra. Ártándy Pál özvegye, gyermekei és Balázs árvái 1531. február 25-én királyi kegyelemmel ősi birtokaikat visszanyerték. De a debreceni uradalmat, melyet Szapolyai Jánostól kaptak, nem. Mivel az uradalom bevételeiről Sárközi Gergely tiszttartó által nagy valószínűséggel 1531 tavaszán készített összeírás mind a királyi, mind a földesűri jövedelmeket tartalmazza, Szabó István arra következtetett, hogy az elkobzott Ártándy-uradalomban „rövid ideig maga a király gazdálkodott". Számunkra kiemelendő, hogy a fentebb említett 1517. évi tokaji uradalmi összeírásban szereplő Dorog, Varjas, Nánás, Macs, Hatház, Szoboszló, Hegyes, Téglás ekkor újra a debreceni uradalom tartozékai, de Ladány, Vámospércs, Vid és Pród nem. A debreceni uradalomhoz ekkor a fent soroltakkal együtt 26 település tartozott. Együttesen az évi két dicarészletet összesítve 267 forint 50 dénárt jövedelmeztek, borkorcsmabevétel pedig 1243 forint 52 dénár volt. Magában Debrecenben a borkorcsma jövedelme 408 forint, a dica 400 forint. Az Ártándy Páltól elkobzott só és 95 hordó uradalmi bor 1418, illetve 208 forint értékű volt.

36 *** Az 1517. évi tokaji regestrumban és az 1531. évi debreceni összeírásban egyaránt szereplő településekről a jövedelmük alapján megállapítható, hogy gazdasági fejlődésük csak lelassult, de nem szakadt meg. A jobbágyságra háruló terhek János király uralmának ezen időszakában nem súlyosbodtak. Azok a helységek, melyek később, különösen a XVI. század utolsó harmadában a török csapásai miatt sokat pusztulnak - némelyikük elnéptelenedik -, ekkor még jó néptartó falvak. Java részük lakossága, gazdasági ereje gyarapszik. A hol a tokaji, hol a debreceni uradalomhoz sorolt tartozékok sorsát igyekeztünk megvilágítani, felsoroljuk most a birtokokat, melyek a tokaji váruradalom 15 20. évi urbáriumában szerepelnek: Tokaj, Tarcal és Keresztúr mezővárosok, Zombor része, Ond része, Vámosújfalu része, Szerencs, Bekecs része, Megyaszó része, Szada része, Gesztely része, Hernádnémeti, Bezzeg része, Tarján, Kinizs, Ladány, Rakamaz része, Tardos, Vis része, Dob, Dorog, Bás praedium, Varjas, Pród, Téglás része, Miske, Hugyaj része, Szegegyháza része, Bököny része, Vid része, Macs praedium része.

37 Mint mondottuk, éppen János király az, aki a két uradalom nagy részeit elveszíti. A tokaji vár mellett verte meg Salm Miklós császári hadvezér Szapolyai seregét, megfutamítva magát a királyt is 1527. szeptember 27-én. A zsoldosok nemcsak a várat foglalták el, de a város lakossága között is példátlan ökdöklést vittek véghez. Két hónappal később a Szapolyai oldalán harcoló Bodó Ferencet ugyancsak Tokajnál verte tönkre enyingi Török Bálint. 1530-ban Nádasdy Ferenc gróf Herberstein csapatai feletti győzelme újból János király kezére juttatta a várat. Több sikertelen és sikeres ostromkísérlet és ostrom után 1537 őszén Serédi Gáspár főkapitány újból Ferdinánd részére foglalja el. A császári zsoldosok, de a két király között többször pártállást váltogató, sokszor csak újabb birtokadományokra számító magyar urak csapatai is, Tokaj városra és az uradalom falvaira sok csapást hoztak. Az 1538. évi váradi béke - mely a két király közötti tényleges birtoklást rögzítette - súlyos 36. Szabói, m. 87., 88-89. - Szabó István a helytörténeti irodalomban elsőként tisztázta, hogy amikor Ferdinánd a debreceni uradalmat 1527. december 19-én Csulai Móré Lászlónak adományozta, az ténylegesen nem birtokolhatta, az Ártándy testvérek már korábban kézbe vették. De adatot hoz arra, hogy 1529-ben a város birtokosának mondta magát János király lengyel diplomatája, Lasky Jeromos is, sőt már ez évben továbbadta Grittinek. 37. „Nomina Oppidorum et Pagorum antiquitus ad Arcem Tokay pertinentium ex Urbario Tokaiense 1520 excerpta". A kassai kamara 1648. február 27-én kelt jelentésében, lásd MOL. Dl. 36991. 173