A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Krankovics Ilona: Viharos évszázad Debrecen történetében, 1564–1664

Hiába halott már II. Rákóczi György, a török folytatja a bosszúhadjáratot. Mindenütt hírlik, hogy a pasa Várad elrontására készül. Az Erdélyhez tartozó Várad, a három részre szakadt Magyarország hármas határán feküdt. 1660-ig Erdély mellett a Királyi Magyarországhoz tartozó Hegyalját és az Alföld északkeleti részét is megvédte a török foglalásával szemben. Míg élt György fejedelem, a Porta joggal tartott attól, hogy a támogatás fejében Váradot átjátssza a Királyi Magyarország kezére. Nem áll meg félúton, biztosabbnak látja, ha Erdély kulcsát a kezében tartja. Kemény János Lónyay Annához írott leveleiből nyomon kísérhetjük a veszély fokozódását. Kemény július 13-án keltezett levelében a következőket írj a feleségének: „megszállása bizonyos lévén, Istennek rendével való hatalmát kivévén, megvédése reménytelen és félő".

37 A vár teljesen magára hagyva várja az ostrom kezdetét, mert Haller Gábort lefogja és táborában tartja a török, nincs aki a vár védelmét irányítsa, nincs tüzér, aki az ágyúkkal bánni tudna. Hidvégi id. Nemes János Barcsay Ákossal együtt a török fogságában, az ostromlók táborából kénytelen végignézni Várad küzdelmét. Hidvégi már említett naplójában leírja, hogy próbálta Szejdi pasa Barcsayt fölhasználni Várad megadatására.

38 Végül negyvennapi küzdelem után megszületett a megegyezés a vár védői és az ostromlók között, amely önmagában is a váradiak hősiességét dicséri. A megállapodásnak megfelelően aug. 29-én hagyták el a várost, Debrecenbe költöztek, hol menedéket kaptak.

39 Várad elestével, a török befészkelésével újabb óriási terület jut hódoltság alá. így a Részekből Bihar, Kraszna, Közép-Szolnok, az erdélyi vármegyék közül Belső-Szolnok, Doboka és Hunyad mind a török fennhatósága alá került. Bécs magatartását nagyon jól jellemzi Várad magárahagyása. Már március végén könyörgött a város, hogy német őrséggel erősítsék meg a vár védelmét. Olyannyira féltek a török puszítástól, hogy készek voltak magukat a császár uralma alá rendelni. Bécs inkább veszni hagyta Váradot és környékét, mintsem háborúba keveredjen a török portával. Souches tábornok seregével Tokaj és Rakamaz között tétlenül figyelte Várad ostromát. Erdélyre azonban II. Rákóczi György halála, Várad elvesztése után sem következett béke. Barcsay Ákost egyre több vád éri, hogy a töröknek kiszolgáltatja a fejedelemséget, egyre többen vannak, kik a további török befolyás megállítását egy új fejedelemtől várják. A tatár fogságból hazatért Kemény János november 20-án megindul Erdélybe, december 26-án a Szászrégenbe összehívott országgyűlés már őt teszi meg fejedelemmé. Miután Kemény János bejelentette Erdély elszakadtát a Portától és a császár védelmét kérte, a török lemondásra szóhtja, nem bocsátja meg neki Bécshez való közeledését. Közben Bécsben is a háborús hangulat kerekedik felül, a Dunántúlon is megkezdődnek a hadi készületek, Zrínyi, Souchés és Batthyány török területekre törnek. Kemény is megkapja végre a régen ígért német segítséget, 1661 augusztusában hozzáfog Székelyhíd, Kővár és Selye német őrséggel való megerősítéséhez. Debrecen számára Kemény hadakozása a törökkel legalább akkora terhet jelentett, mint annak idején II. Rákóczi György hadainak tartása. Keserűen írja Barta Boldizsár „megegyezett rajtunk a két nemzet, úgy mint Montecuculi németek főgenerálja és Kemény János fejedelem".

40 A megegyezés azt jelentette, hogy Kemény Jánost el kellett ismerni erdélyi fejedelemnek, a mindenkor annak járó szolgálattal, de a városnak kellett gondoskodnia élésről a Székelyhídon lévő hadi nép számára is. Az itt elhelyezett német őrség legalább olyan erőszakosan követelőzött, mint Kemény János. Egy alkalommal a vár kapitánya ily módon fenyegeti a város bíráját: „ha az élést bővön nem adminisztrállya, ezer muskotárost küld ló között bevitetvén 37. TT 1900. 198. 38. Uo. 1902. 259-260. 39. Szalárdi J. 1980. 623. 40. Barta B. 1666. 105. 159