A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Krankovics Ilona: Viharos évszázad Debrecen történetében, 1564–1664

A Szoboszló felől szálló füst láttán, a debreceniek már egyre kevésbé bíznak a töröktől kapott többször is megerősített hitlevélben. S valóban, az április 30-át követő nyolc nap még eddig nem tapasztalt szenvedést hozott a városnak. A krónika legszívhezszólóbb leírása mondja el a város kegyetlen megsarcoltatásának történetét. Szalárdi János is Siralmas Magyar Krónikájában feltűnő részletességgel meséli el, milyen kimódolt, kegyetlen eszközökkel szedte össze a török a város összes értékét. Kezdetben úgy látszott, hogy Debrecen „főhajtó engedelmességgel" a város számára oltalmat szerezhet, Szejdi azonban magához hívatván a tanácsot, „azzal kezdé vádolni: Rákóczi fejedelem hadait ők fogadnák, városokban tartanák, táplálnák, magát is a pártos Rákóczi fejedelmet a törökök közül való minden hírekkel éltetnék, és így hatalmas császárnak a fényes portájának árulói volnának."

30 Az elöljárókat karóbahúzással fenyegeti, „Mellytül ha menekülni akarnának, rajok százezer tallér készpénzsummát, néhány száz szekér kenyeret, lisztet, árpát, minden élést, sok számú posztókat kíván vala."

31 Visszatérvén Szejdi táborából a város főbírája azon nyomban összehívja a tanácsot, „Belől a tanátsházban, van nagy tanácskozás, volt a mellett sok könyhullatás és sírás, annak a nagy kívánságnak ha csak részét is, mi módon szeghetnék le, a kit pedig nem szállíthatnának, mi módon teljesíthessék azon búslakodnak."

32 Végül arra jutnak, „hogy a városban lévő minden emberek, házigazda, lakó, és jövevény, megesküdjék, hiti szerént adja elő pénzét, aranyát, ezüstit, valamivel bír, és keze alatt vagyon, mert mind abból is kétséges, hogy fele sem telhetik ki ez nagy sancznak."

33 A török minden eszközt fölhasznált, hogy a város lakói valóban hitük szerint mindenüket előadják. Ha kellett karóba húzással fenyegetett, a túszként elfogatottakat nyakuknál fogva láncra verette, szíjakkal összekötötte, megverette-kínoztatta. Szejdi nyolc napig tartotta a várost rettegésben, míg maga is úgy találhatta, többet már nem csikarhat ki lakóiból. A summa hátralévő részére negyven napi haladékot hagyott, majd május 8-án elvonult a város alól. Barta Boldizsár nem említi, végül mekkora sarc kifizetése árán szabadult a város, de azt Szalárdi János mindent beleszámítva százezer tallérnál is többre becsüli.

34 Szejdi seregével Debrecent elhagyva, Pocsajt és Székelyhidat felégetve a Meszesen keresztül betört Erdélybe. Rákóczi ekkor még Szeben ostromával van elfoglalva, a török támadás hírére innen próbál a megerősített Váradra visszavonulni. Szejdi félúton éri el seregét, Szászfenes és Gyalu között, május 22-én, csatára kényszerítvén a fejedelmet. A hadakozásban II. Rákóczi György a fején megsebesült, a magára maradt sereg megfutamodott. Hídvégi id. Nemes János visszaemlékezéseiben arról ír, hogy a török háta mögött akartak csatlakozni a fejedelem seregéhez, de a támadás olyan váratlanul és gyorsan történt, hogy elkéstek a segítséggel. Nem maradt más hátra számukra, minthogy menekülvén elsőként vigyék meg a hírt a fejedelem sebesüléséről és a csata elvesztéséről.

35 A török hadak Rákóczi György felett aratott győzelme után a fejedelem magyarországi, szabolcsi és szatmári birtokai felé fordultak. Ez a hadmozdulat azzal fenyegetett, hogy a török a Királyi Magyarország északkeleti megyéibe is betör. A bécsi udvar már tavasszal előkészületet tett a vidék védelmére Souches tábornok vezetésével csapatokat rendelt Tokaj környékére. Barta Boldizsár állítása szerint a németek a debreceniek közbenjárásával követeket küldenek a török táborba, a további előnyomulás megakadályozására. Szejdi látván a németek nagy számát, megfordította szándékát és Várad alá szállott.

36 30. Uo. 541. 31. Uo. 542. 32. Barta B. 1666. 67. 33. Uo. 69. 34. Szalárdi J. 1980. 542. 35. TT 1902. 258. 36. Barta B. 1666. 85. 158