A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Történelem - Krankovics Ilona: Viharos évszázad Debrecen történetében, 1564–1664

dek szent gyülekezetét, ahol aláírták a „Helvétiai Confessiót". Megemlékezik a krónika Bocskairól, aki határozottan téríti el a várost a németek tartásától, I. Rákóczi György Ausztria elleni hadjáratáról, mely alaposan megterheli Debrecent, végül a kollégiumi diákság első lázadásáról. A krónika első részének megírásához Barta Boldizsár forrásul használja föl a még élők visszaemlékezéseit, a városi jegyzőkönyveket, valamint Meliusz Péter zsoltáros könyvét.

5 A második rész megírásánál azonban már szemtanúként is tudósít bennünket az 1657 és 1664 közötti eseményekről, II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjáratát követő török és tatár pusztításról, Debrecen teljes elszegényedésének történetéről. Maga Barta Boldizsár is forrásként használja Debrecen város magisztrátusának jegyzőkönyveit, melyek már 1547-től évről évre megőrizték a város történetének legfontosabb eseményeit. Igaz kezdetben ezek még a magisztrátus előtt lefolytatott magánjogi perek rövid feljegyzésére szolgáltak, de csakhamar helyet kaptak ezek között az egész várost érintő határozatok, bejegyzések. Gyakran, a szűkszavú, egymondatos közlések országos politikai eseményekre utalnak, azok közvetlen hatásáról tudósítanak bennünket. A városi jegyzőkönyvek különleges forrásértékük miatt rendkívül fontosak a város történetének kutatásában, emiatt szinte pótolhatatlan veszteséget jelent, hogy ezek az írásos emlékek a Debrecent ért támadásoknak, fosztogatásoknak nem egyszer áldozatul estek. így, az 1658-1663. évi jegyzőkönyvek lapjait összevagdalták, a kutatás számára teljesen használhatatlanná tették. Barta Boldizsár, városa iránti szeretetének köszönhetjük, hogy részletesen ismerjük a város e szenvedésekkel teli éveit. Feltehető, hogy Barta Boldizsártól szerzett ismereteket Debrecen és környékének 1657 utáni történetéről Szalárdi János Siralmas magyar krónikája megírásához. Szalárdi I. Rákóczi György bizalmas embere a fejedelem titkára volt, Erdély történetét a váradi béke kötésétől 1662-ig, Kemény János fejedelemségéig kíséri végig munkájában. Ott volt 1660-ban Várad ostrománál, tagjaként a vár védelmét irányító nyolctagú tanácsnak. Várad eleste után ő is városunkban talált menedéket, ez a tény és a két munka számos hasonló részlete arra enged következtetni, hogy a két szerző ismerte egymást. Mindketten ugyanannak a korszaknak voltak szemtanúi, de Szalárdi János szélesebb összefüggésekben tárgyalja II. Rákóczi György balul végződött lengyelországi hadjáratát, az azt követő eseményeket, amelyek az addig is viszonylagos önállóság megszűnéséhez vezettek. Debrecen számára ezek az évek azért voltak sorsdöntőek, mivel a fejedelmi hatalom árnyékában egy fél évszázadon át a törökkel és a királysággal való aránylag kiegyensúlyozott és állandó kapcsolata is veszélybe került. A válságos évek sorozata 1657-tel kezdődött. A két nagyhatalom játékszerévé és küzdelmei színterévé vált fejedelemség sem a török, sem a Királyi Magyarország helyi képviselőivel szemben már nem tudott védelmet nyújtani a városnak. Ezer hatszázötvenhétben Magyar mikor lengyel népben Sok kárt tenne de ismétlen, Meglakol róla hétképpen; idézi Szalárdi és Barta Boldizsár egyaránt ez évnek jóslatát.

6 Az eseményeket II. Rákóczi György lengyelországi vállalkozása indította el. Károly Gusztáv svéd király 1656-ban csapataival Lengyelország területére tört. A lengyel belviszály okát mindvégig nagy figyelemmel kísérő II. Rákóczi György a háború megkezdése5. Fekete Csaba: Magyar Jerusalem. Ajánlás és időmértékes verssorok egy debreceni prédikációs kötetből, 1641. In. Déri Múzeum Évkönyve 1980. 430. 6. Mind Barta Boldizsár, mind Szalárdi János krónikájában megemlíti Újfalvi Imre debreceni „scholameste" 1598-ban kelt jövendőlését az 1657-ben következő veszedelemről. 154