A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)
Régészet – Ókortudomány - Gesztelyi Tamás: Az úgynevezett Salamon ítélete ábrázolások kérdéséhez
lásoktól, vagy azoktól független. A téma első keresztény ábrázolása a 4. sz.-ban jelent meg S. Nazaro ezüst ereklyetartójának oldalán (7. kép). 32 Középen a testőreitől körülvett Salamon trónol, előtte a két vitatkozó asszony, közöttük a földön egy halott csecsemő fekszik, míg az élőt egy katona tartja, kardját emelve reá. A jelenet a 15. sz.-ig leginkább Biblia-illusztrációként fordult elő, ezután vált a nagyfestészetben is kedvelt témává. 33 Gyakori elegáns paloták reprezentatív termeinek díszítésénél bibliai témák között (8. kép), valamint városházák tanácstermeiben más ítélkezési témákkal. 34 A17. sz.-ban különösen a francia táblaképfestészetben volt kedvelt. 35 A mindig sokalakos kompozíció elrendezése változó, a kulcsszereplők azonban sohasem hiányoznak: az ítélkező király, a két vitatkozó asszony és a két csecsemő. Ezek közül az egyik, a halott, a földön fekszik, a másikat, az élőt a hóhér lábánál fogva tartja kezében. A budapesti gemmáról kétségtelenül megállapítható, hogy nem ezt az ikonográfiát követi a vita tárgyát képező gyermek esetében. Ahogy a föntebb említett antik ábrázolásokon, itt is csak az élő gyermek van jelen, de azoktól is eltérően ez nem csecsemő, hanem egy legalább 4-5 éves gyerek. Ezt aligha magyarázhatjuk a miniatürizálásból adódó nehézséggel. Idegen továbbá a keresztény ábrázolásoktól a jobb alsó sarokban megjelenő révész és lombok. Megállapíthatjuk tehát, hogy egy újkori mester a keresztény ábrázolások alapján nem készíthette volna el így a jelenetet. Addig, míg a keresztény ábrázolásokat az ítélkező király, a két anya, a két csecsemő és a hóhér jelenléte teszi egyértelművé, a felsorolt antik ábrázolásoknál ilyen állandó elemekről nem beszélhetünk. Bár a Nasok sírjának freskója az említett alakokra épül, az alakok mozdulatai már nem állapíthatók meg hitelesen, a gyermekről pedig semmi biztosat nem tudunk. Bizonytalan a Farnesina melletti villa festményének kritikus mozzanata is elmosódottsága miatt. Valóban csecsemőt tart-e a középpontban levő alak, mi azzal a szándéka, miért éppen egy tál fölé tartja? A Villa Pamphili columbariumának jelenetén hiányzik az ítélkező és a másik anya. A legteljesebb és legegyértelműbb a pompeji freskó jelenete. Itt valóban ítélkezésről van szó, melynek tárgya egy csecsemő, akit az ítéletet végrehajtó katona éppen kettévágni készül. A két anya viselkedésének megítélése már nem egységes. Általában a térdelő anyát tekintik az igazinak, aki gyermeke életéért könyörög, míg a másik kettévágásánál segédkezik. Van azonban olyan értelmezés is, mely szerint az igazi anya megvédeni igyekszik gyermekét, míg a másik a megadás egyiptomi gesztusával térdre borulva veszi tudomásul az ítéletet. 36 A budapesti gemma alapján aligha fogadhatjuk el ezt az értelmezést. Ezen ugyanis elég egyértelműen megállapítható, hogy a gyermek mellett álló asszony nem megvédelmezni igyekszik azt, hanem míg egyik kezével fogja, másikkal a bíró felé mutat és a gyermek felé fordul, mint aki engedelmességre figyelmezteti. A pompeji freskó alapján adhatunk magyarázatot a budapesti gemma jobb alsó sarkának folyóparti jelenetére. Azon is a jobb szélen jelenik meg a természeti környezet egy lugas formájában, melyről a ház további képei alapján nyilvánvaló, hogy a Nílus partján lehetett, ahol a pigmeusok színes élete zajlott. A gemma folyóparti részlete tehát ugyanígy az esemény helyszínére utalhat, minden bizonnyal a Nílusra, amit indokol az az általában elfogadott megállapítás, hogy az ábrázolás eredetét Alexandriában kell keresni. 37 A pompeji freskónak is megvan a maga ikonográfiái sajátossága paródia jellegén túl is. 32. H. Graeven, Ein altchristlicher Silberkasten. Zeitschr. f. christl. Kunst 12 (1899) 7 skk.; Lex. für Theol. u. Kirche s. v. Salomon. 33. Th. Ehrenstein, Das Alte Testament im Bilde. Wien 1923, XXX 653 skk. 34. U. Lederle-Grieger, Gerechtigkeitsdarstellungen in deutschen und niederländischen Rathäusern. Philippsburg 1937; K. Simon, Abendländische Gerechtigkeitsbilden. Frankfurt am Main 1948. 35. A. Pigler, Barockthemen. Bp. 1974 2 , 1 162 skk. 36. Schefold, i. m. 98. 37. Nem zárható ki, hogy a révésznek ennél karakterisztikusabb szerepe volt a történetben, de ezt egyelőre nem tudjuk tisztázni. Csábító megoldás lenne Charonra gondolni, aki a pusztulásra szánt gyermek lelkéért jött, de ez sem több puszta feltételezésnél. 148
