A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Régészet – Ókortudomány - Gesztelyi Tamás: Az úgynevezett Salamon ítélete ábrázolások kérdéséhez

A századforduló utáni években több, az addigi eredményeket összegző és újabb ábrázolásokat vagy folklóranyagot bevonó tanulmány született. Az ábrázolások közé tartozik egy, már korábban publikált gemma, melyen egy trónon ülő férfi lábánál fogva csecsemőt tart kezében, előtte kardját felemelő katona, valamint egy térdelő és egy álló nőalak, mögötte testőre (4. kép).

10 A valószínűleg gnosztikus gemma - ezeken gyakran jelenik meg Salamon lovas alakként - a késői császárkorban készülhetett.

11 Az ötödik és egyben utolsó ide vonható ábrázolás a Nasok sírjának egyik falfestménye, melyen R. Engelmannnem csekély leleménnyel ismerte fel a gyermek feletti ítélkezés jelenetét (5. kép).

12 A festmények mára már a felismerhetetlenségig elpusztultak, ábrázolásaikat P. S. Bartoli 17. sz. végi rajzaiból ismerjük, de egy része bizonyára már akkor sem volt egyértelműen felismerhető állapotban.

13 A baloldali fal 5. metópéjának rajzán Engelmann a következő változtatásokatjavasolja. A középen álló nőalak kezében lévő koszorú valójában a mögötte álló sztélé dísze, a bázis előtt álló ifjú kezében nem hosszú botot tart, hanem kardot vagy bárdot, a bázison pedig nem korsó van, hanem egy csecsemő. R. Eisler későbbi értelmezése kevésbé tűnik meggyőzőnek.

14 ő a középpontban álló nőalakot a Kreón elé vezetett Antigonénak tartja, és hivatkozik Szophoklész Antigonéjára. Az idézett helyek azonban nem egyeznek az ábrázolt jelenettel. A drámában Kreón nem trónol, hanem a palotából jön ki (383), nincs szó arról, hogy Antigoné kezében koszorút tartana, sem arról, hogy az őr kancsoját elvéve össze akarná azt törni. Ellentmond ennek az interpretálásnak az egész jelenet kompozíciója is, melynek gyújtópontja kétségkívül a bázisra helyezett dolog, 4. kép Császárkori gemmaábrázolás rajza 10. Compt. rendus de l'Acad. des inscr. 1880, 275 skk.; 11. Die. d'arch. ehret, et de lit. (F. Cabrol-H. Leclerq, Paris 1950) s. v. Salomon 600 sk. 12. Ein neues Urtheil Salomonis und die Friesbilder der Casa Tiberina. Hermes 39 (1904) 148 skk. 13. Vö. B. Andreae, Studien zur römischen Grabkunst. Heidelberg 1963, 102. 14. Orphisch-dionysische Mysteriengedanken in der christlichen Antike. Leipzig-Berlin 1925,160 sk. Andreae elfogadja ezt az értelmezést, i. m. 124. 143