A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Természettudomány - Szathmáry László: Debrecen középkori koponyaleleteinek többváltozós analízise

26 ^ 1 6. ábra. A női koponyák négy kiemelt főkomponensének értékei szerint készült clusterfa (az eredeti méretek alapján) állapíthattunk, a nők esetében is megerősíthető (6. ábra): a korai minta egyedei nem mutatnak szoros kapcsolatokat sem egymással, sem a késői minta egyedeivel. A késői csoport egyedei viszont a koraiaktól eltérő dimenzionális kombinációkon keresztül szorosabb együvé tartozást reprezentálnak. Úgy tűnik tehát, hogy a vizsgálati módszerek és az azokból következő eredmények a következtetések részletekre vonatkozó lehetőségeit, illetve az ítéletek általánosíthatóságának szintjét, érvényét befolyásolják. Ezáltal az eredeti problémakörrel kapcsolatos kérdésre két öszszegző szempont köré csoportosítható az elvégzett vizsgálat eredménye. 1. A Debrecen jelenkori területén feltárt és elemzett kevés számú csontvázlelet alapján feltételezhető, hogy a 12-14. századi (Árpád-kori, illetve Árpád-korból tovább élő) népesség genetikai értelemben véve igen heterogén volt. 2. Valószínűleg a 14-15. század folyamán következhet be az a jelentős népességtörténeti fordulat, melyre az elemzett csontvázleletek korábbiaktól eltérő biometriai paraméterei utalnak. Ez a változás újabb, az előzményektől genetikailag eltérő népelemek betelepedésének feltételezése nélkül nehezen magyarázható. Emiatt az elemzett minta szerény reprezentativitása mellett is feltételezhető, hogy Debrecen 14. század utáni antropo-genetikai arculatát nem a lokális Árpád-kori előzmények határozták meg. A morfológiai különbségek oly jelentősek, hogy nem zárható ki az, hogy a népesség számának a 14-15. század fordulóján feltételezett jelentős megnövekedése (vö.: Balogh, 1973, Módy, 1984a) összefügg ezzel az embertanilag regisztrálható változással. Rövid történeti diszkusszió Mindezen antropológiai érvek mellett nem hallgathatók el azon történeti keret körülményei, melyek Debrecen városiasodásának folyamatát jellemezték, és meglepően jól összecsengenek a bemutatott eredményekkel. Elég a Debreceni család „városszervező" tevékenységére, I. Lajos (1361), majd Zsigmond (1405) kiváltságleveleinek jól kihasznált lehetőségeire utalni, hiszen ezek következményeként e város a 15. századra az Alföld egyik jelentős gazdasági központja lett. 112