A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1989-1990 (Debrecen, 1992)

Természettudomány - Szathmáry László: Debrecen középkori koponyaleleteinek többváltozós analízise

Szathmáry László Debrecen középkori koponyaleleteinek többváltozós analízise Az utóbbi évtizedben két ízben készült olyan áttekintés, amely Debrecen jelenkori területéről származó középkori csontvázleletek rövid értékelésére is kiterjedt (Szathmáry, 1980, 1984). Ezen alkalmak a kvantitatív koponyajellegek alakulásának csak egy igen tömör, hagyományos módszereken nyugvó elemzését tették lehetővé. Az akkori konklúziók szerint, a Déri Múzeum tulajdonában levő, behatárolt körülmények között megmentett szerény leletanyag előzetes vizsgálata azt a gyanút keltette, hogy Debrecen Árpád-kori, és azt követő (14-16. századi) népességében a 14-15. század táján egy jelentős átrétegződés következett be. Ezt a megállapítást elsősorban a koponyák méretarányai (jelzői) alapján lehetett megfogalmazni, miszerint a jelenleg vizsgált korai (12-14. századi) mintához képest a késői (14-16. századi) minta brachykranabb, hypsikranabb, metriokranabb, chamaeokonchabb és kissé leptorrhinebb. E tanulmány ezt az előzetes meglátást a leghitelesebb koponyaleletek alapján kifinomultabb biometriai eszközökkel kívánja ellenőrizni. A vizsgálat anyaga A vizsgálat anyaga időrendileg két részre osztható; úgy mint egy korai csoportra, melynek egyénei Árpád-korra is keltezhető temetkezésekből származnak (12-14. századiak), és egy késői csoportra, melynek egyénei igazoltan Árpád-kor utániak (14-16. századiak). Ismertetésük a következőkben foglalható össze. 1. A korai minta (1. táblázat) Kizárólag csak Árpád-korra keltezhető temetőkből származó csontvázakat Debrecenben nem ismerünk. Vannak azonban olyan leleteink, melyek elsősorban a 14. századot megelőző időkben használt temetőkből származnak. Ezen esetekben a népességtörténeti kontinuitás általában településtörténeti kontinuitást is feltételez. Ilyen a Vámospércsi úttól északra fekvő valamikori Perzse-domb 14-15. században felhagyott temetője, amely a hajdani Szalóksámson temetkezési helye volt (Zoltai, 1916,1925a, Balogh, 1953,1976, Módy, 1984a). Megőrzött vázleleteinek legvalószínűbb kora a 12-13. századra tehető. Feltehetően Árpád-kor végi (1213. századi) a Déri Múzeum alapozásakor feltárt csontvázlelet is (Zoltai, 1927). A nagy cserei Somának 1323-as említését ismerjük (Györffy, 1963). A település temploma körül feltárt temetőrészlet koponyaleletei a sírmellékletekből rekonstruált rétegtan ismeretében 13-14. századiak (Zoltai, 1925b, Balogh, 1976, Módy, 1982,1984a, 1989). Az emh'tetteken kívül talán még a Nagytemplom (a hajdani Szent András-templom) mellett feltárt koponyalelet esetében lehetséges az Árpád-korra is visszanyúló keltezés. Legvalószínűbb kora: 13-14. század (Zoltai, 1926, Balogh, 1953, 1958, 1976, Sápi, 1965, Módy, 1984a, 1984b). 99