A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Természettudomány - Juhász Lajos–Tóth László: A maradvány tölgy-kőris ligeterdők szerepe a madártársulások fenntartásában a debreceni Erdőspusztákon

dőspusztákon kialakított vízrendezési munkálatok madártani hatását vizsgálta tanulmányában. Megfigyelései szerint az új vízterületek létrehozása új összetételű, gazdagabb madárfaunát eredményezett. Fintha, Aradi és Dévai (1) komplex tanulmányt készített Haláp élővilágáról. Ennek madártani vonatkozásai jó összehasonlítási alapot adnak — több mint két évtized távlatából — a halápi öreg tölgyes, mocsaras, ligetes terület madárvilágáról. Legány (14) a bátorligeti reliktum terület erdőségének madártani feldolgozásával ugyancsak hasonló munkát végzett, adatai jelen vizsgálat eredményeivel is összevethetők. Az utóbbi években az Erdőspuszták madárvilágával kapcsolatban is olvasható néhány utalás Juhász (11) Debrecen város madárvilágát feldolgozó munkájában. Főképpen a városi periférián megjelenő és a természetes terjeszkedést mutató fajok vonatkozásában használhatóak egyes megfigyelések jelen munkában. Bozsko és Juhász (17) a debreceni madárfauna évszázadunkban történt változásainak leírásánál utalnak néhány, az Erdőspuszták felől a városba betelepült fajra. Ezek közül néhány az öreg ligeterdőkből terjesztette ki életterét a városi környezetre is. Egy új kutatási program indulásáról és egyes részeredményekről Juhász (13) közöl új adatokat. Jelen madártani munka e kutatás szerves részeként indult. A Kőrises Arborétum növényzeti képének leírásához a saját felvételezéseinken kívül Fintha (6, 7), Juhász (10, 12), a Marosi és Szilárd szerkesztésében megjelent Tiszai Alföld (16) ide vonatkozó fejezeteit, Máthé (18), Siroki (24), Soó-Máthé (25) munkáinak megfelelő részleteit használtuk fel. Az erdőspusztai táj jellemzéséhez, a Kőrises Arborétum erdészeti leírásához, az éghajlati adatok feldolgozásához Módy (19), Fintha (7), Juhász (12) dolgozatai, valamint a FEFAG által elkészített üzemtervek (31, 32) adtak jó alapot. A VIZSGÁLT TERÜLET BEMUTATÁSA Általános leírás A nagy cserei Kőrises Arborétum Debrecentől K-re, 10 km-re terül el a Debreceni Erdőspusztákon, amely a Nyírség Dny-i részének a városhoz legközelebb eső darabja, nagysága 38 ha. (31). Egykor csaknem az egész Nyírség vidékét keményfa ligeterdők borították, amelyet csak a mélyebben fekvő mocsaras részek, vagy a száraz homokfelszínek pusztái tagolták szét. (6, 16, 19). Az első jelentős változást a terület múlt század közepén történő betelepítése hozta (19). Ezt követték az 1892-ben megindult belvízrendezési munkák, melynek hatására a talajvízszint lecsökkent (5). Ezzel párhuzamosan a tölgy—kőris erdők részaránya csökkent, és megindult az akác nagyarányú térhódítása. Ez a folyamat az 1920-ban végrehajtott csatornázási munkákkal folytatódott, majd a nagyüzemi erdő- és mezőgazdaság uralkodóvá válásával tetőzött. A Kőrises Arborétum ezeknek az ősi keményfa ligeterdőknek az egyik maradvány foltja. Az Erdőspusztákat kutató biológusok egyes nézetei szerint az ilyen jellegű erdők (Haláp, Gút) még a potenciális, ősi folyók által kísért keményfa ligeterdő maradványok (óholocén), amit a flóra összetétele is alátámaszt. így a flórafejlődésben a nyír és bükk korszak élő reliktum képviselői (1, 7). 58