A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Nagybákay Antal Zelmos: Egy negyedszázados barátság története

(Rickl) Antal Lajos egy másik kézírásos feljegyzéséből derül ki. E szerint: ,,. . . Zoltai minden a Múzeum részére újonnan szerzett tárgyat legtöbbször a Sesztina Lajos vaskereskedő cég irodájában Sesztina Jenőnek mutatott be, minden muzeális kérdést közösen vitattak meg, együtt örültek a Múzeum állandó gyarapodásának." Az iroda tehát a Sesztina vasüzlet irodája, a kaszinótagok pedig Zoltai Lajos és Sesztina Jenő, és természetesen édesapám is. Móricz itt a két előbbi személyt üdvözölte levele végén. Móricz legközelebbi levele május 11-ről származik. Ebből derül ki, hogy Nagybákay (Rickl) A. L. kéziratait Móricz visszaküldte és azok meg is érkeztek címzetthez Debrecenbe. Ezen kívül Móricz az ő eredeti stílusában komoly biztatást ad édesapámnak Debrecen kereskedelmi múltjának feltárásához, amihez barátja, Zoltai Lajos tanácsainak meghallgatását is ajánlja. Végül a „Rejtelmes Alföld" с munkájának további propagálása tölti ki a levelet. Móricz valószínűleg ez évben ismerhette meg Nagybákay (Rickl) Antal L. családját is, mert az áprilisi levéltől kezdve többet soha el nem mulasztja Nagybákay (Rickl) Antalnénak: ,,az én drága Hugocskámnak", „bájos kedves kis Feleségednek", „a kis nagyságos Asszonynak" kézcsókját küldeni. Egy évvel később 1927. május 22-i leveléből, melyet ceruzával a hajdúdorogi állomáson írt útban Budapest felé (és Hajdúszoboszlón adott postára), megtudjuk, hogy pénteken (20-án) részt vett Nagybákay (Rickl) Antal L. felolvasásán a „Debreceni Nemes Vásáros Társaság" történetéről. Nagyon dicséri és esetleges kiadásához képanyag felhasználását javasolja, valamint a Zoltai Lajos segítségét. Végül felhívja a figyelmet egy böszörményi hajdú kisgazda fiára, egy őserővel, frissességgel teli nagyszerű fiatal festőművészre: Pálnagyra, aki megérdemli a felkarolást. Június 13-i levelében mégegyszer visszatér elismerőleg Nagybákay (Rickl) A. L. előadására. Felhívja a figyelmet a „Magyarság" június 9-i képes mellékletében közzétett „Régi magyar albumból" с képösszeállítására, mely „több hajdú úr és hölgy 1860/70-es évi gyönyörű magyar fényképét" tartalmazza. Egyúttal szeretne édesapám és édesanyám segítségével a debreceni patrícius kereskedő családok „magyar viseletű" fényképeiből egy számot összehozni. Ez a terve tudtommal nem valósult meg. Móricz Pálnak édesapám reámhagyott levelesládájában található utolsó írása a „Hortobágyi legendák" с munkájának gyűjtőívén 1927. dec. 8-ról szól. A gyűjtőívet, de magát a könyvet is a Debreceni Városi Nyomda nyomta, a könyv címlapját Mühlbeck Károly készítette. Móricz levele szerint 4000 példányban jelent meg. Ajánlja a könyv megszerzését és propagálását. A levél utóiratában régi nagy tervéről: eddig meg nem jelent műveinek kiadásáról ír. Ezek egy része meg is jelent később, 1931-ben ugyancsak a „Magyar sirató" címen. Utolsó adatként meg kell említenem, hogy Móricz Pál eme könyve birtokomban van, melyet édesapám részére sajátkezűleg dedikált: „Emlékezésül! Móricz Pál (1931)." A könyv végén a „Megrendelők névsorában" ott szerepel édesapám is Rickl Antal vasnagykereskedő, Debrecen megjelöléssel. összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a mellékletben közölt feljegyzésekből és levelekből Móricz Pál és Nagybákay (Rickl) Antal Lajos között olyan meleg baráti kapcsolat olvasható ki, ami meghatározó volt mindkettőjük irodalmi pályafutására. A 15 évvel idősebb Móricz megható 390