A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Nyakas László–Várhelyi Ilona: Nemzeti Színház a Péterfia utcán

szegnek számított. Ennek ellenére a Hortobágy с lap július 31-i számában szomorúan leleplező cikk jelent meg A kulisszák mögött címmel. „Reszler színtársulatára nyomasztó körülmények nehezedtek. A tagokat az igazgató nem bírja fizetni, azok a legnagyobb nélkülözésnek vannak kitéve, olyannyira, hogy többen a tagok közül az éhség kínjaival is gyakorta küzdenek. Augusztus 10-én pl. az igazgató az Ernanivái akart kedveskedni, de a színházban 4—5 ember jelent meg, így az előadást nem lehetett megtartani. E napon öten voltak a társulat tagjai közül, kik bevallották, hogy egész napon át egy falat kenyeret sem etteki. A nemzet e sorsüldözte tagjaira ezennel felhívjuk Debrecen város nemeslelkű közönségének figyelmét.

48 A cikkre Reszler válaszolt: „A társulat helyzete nem irigyelendő, a napi bevétel a kiadást távolról sem fedezi, mégis az igazgatóság gondoskodik arról, hogy a társulat égető szüksége naponta fedezve legyen, ennélfogva a tagok az éhség martalékának kitéve éppen nincsenek. A színpártoló közönség vegye pártfogásába a társulatot, melynek előadásait gyakorta vendégművészek fellépte is ékesíti."

49 Mindezek eredményeként szeptemberben némi javulás volt észlelhető. Ez részint Kaiser Ernst Jozefa vendégszereplésének tudható be, aki „újra tanúbizonyságot tett nagy iskolázottságáról". Az Ernani előadása után a sajtó Jozefát „a színpad ritka tüneményének" nevezte, vendégszereplése befejezéseként nemzeti színű szalaggal ékesített babérkoszorút kapott, ő énekelt egyébként az új Donizetti-bemutatón is, a Gemma Di Vergy с operában, amelynek librettója Dumas VII. Károly című művén alapul. Az opera ismeretlensége miatt sajnos kevesen vettek részt a bemutatón.

50 A vendégművészek igényes válogatásáról tanúskodik Fehérvári Mari, Térey Antónia szerepeltetése. Főként az utóbbi művésznő aratott sikert. Az 1865-ös esztendő a kőszínház megnyitásának éve. Reszler igyekezett zökkenőmentessé tenni az átmenetet az ideiglenes és az állandó színház között, részben olyan művek színrevitelével, amelyek majd az új színházban is bemutathatok lesznek, másrészt a társulat építésével. Az állandó színház még el sem készült, máris megkezdődtek szakmai körökben a viták, kell-e Debrecennek operatársulat. Vihart kavart Illésy György Szinházügy című cikke, amely a Hortobágy február 26-i számában jelent meg. Kifejtette, hogy az állandó színház nem képzelhető el állandó közönség nélkül. Szerinte a drámát és a népszínművet el kell választani az operától. Az operatársulat fenntartása rendkívül költséges, nemcsak az énekesek, hanem a zenekar, kórus és tánckar miatt is. Mindez a drámai, társulat rovására megy.

51 Illésy György maga is pályázott az állandó színház igazgatói posztjára Reszler István és Latabár Endre riválisaként. 48 Hortobágy, 1864. júl. 31. 49 Hortobágy, 1864. aug. 21. 50 Hortobágy, 1864. nov. 6. 51 Hortobágy, 1865. febr. 9—10. 376