A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Szilágyi Ferenc: Carmen Gratulatorium. Egy Csokonainak (is) tulajdonított névtelen latin és magyar nyelvű vers 1794-ből

His dederat laribus melior fortuna videndum Illustrem ZICHIVM, Quern Patria suspicit omnis Judicem, at affectu qui se probat esse Parentem. 1. Szám. MŰsák! kik Körö's, és Tisza partja köztt, laktok a' térségen, Hol Szállástokat az Haza tartja Virágzásban már régen; Mennyetek sietve, ama', kies halmokra Kik vágynak fektetve a' szomszéd határokra, A' Nap-nyugta felöl szemléljétek Kit kísér sok öröm-hang, 's tisztelet felétek. Látjátok követök' Seregébe Országunknak Bíráját, Kinek az Haza adta Kezébe Az Igazság páltzáját. Hogy az egyenestől az hibást meg-megválassza, A' veszedelmestő az épet el-szakaszsza A' vétekre ne nézzen húnyt-szemmel, A' virtust fel-emelje nemes Kegyeletnmei. Eddig szórta ditsö Neve hírét, Melly áll nagy érdemiben Sok boldog Haza' Gyermeke, a' két Hazának környékiben, Az hír adta-elö, hogy igaz Magyar' vére Magyar törsökböl jö Nemzetünknek diszére, Indulatja tanúnk volt szívérül, Mellynek Nemzeti nyelvét tette-fel tzégérül. Most kit kire magasztal' nálunk, Tiszteljük szemtől szemben Oly melly ritka időkben találtunk Illy kíntset Debreczenben Magyar rend udvarolj Vérséged' Vezér jenek, öröm Könyv' tseppje foly látásán Személy jenek Mú'sák lantotokat készítsétek, Meczenásotokat víg hangon tiszteljétek. 2. Szám. 1. BEtses Vendég! ez nép' régi kívánsága: Látásodat betsesíti ritkasága: Mert a' mi tsak egy van, egy egész Országban Látni igen drága. 2. Jöveteled' nagygyá tette Tekinteted, Gyönyörűvé értünk buzgó szereteted, Melly látásod ólta, Te hozzád kaptsolta Szorosan Nemzeted'. 3. Hát te Al-föld Músáinak kis hazája, Melly vagy az ö gondjainak tárgyatskája, Hogy nem felejtett-el, millyen tisztelettel Járulsz ö hozzája? 4. Lakosidnak Vivátokkal teljes Szája, Az edgyügyü szívnek ez a' musikája. Tanítsad az Echót, viszsza adni e' szót Élj Hazánk Bírája: