A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Szilágyi Ferenc: Carmen Gratulatorium. Egy Csokonainak (is) tulajdonított névtelen latin és magyar nyelvű vers 1794-ből

Az 1795 tavaszán lezárt ún. Első katalóguson a CIII. sorszám alatt sajátságos műfaji megjelöléssel így fordul elő a vers: „G. Károlyhoz. Épósz."

4

, s rajta van, egy ív terjedelem jelzésével az 1795—96-i Első számvetésem is Károlyihoz címmel.

5 Az 1802-i Űj katalóguson így található: „120. — Gr. Károlyira Deákul."

6 (A cím elé tett vízszintes vonal azt jelzi, hogy alkalmi versnek készült.) Az 1802-i Műfaj jegyzéken is az „Alkalmatosságra valók" közt fordul elő, mindjárt az első helyen.

7 Látható mindebből az is, hogy nemcsak latinul, hanem magyarul is írt verseket Károlyi köszöntésére Csokonai. Az alkalmi vers magyar nyelvű részéről már 1794 őszén hírt adott a Magyar Merkurius, ill. a Bétsi Magyar Hírmondó már idézett Jelentésében.

8 (Latin nyelvű művekkel ekkor már nem akart közönség elé lépni.) Az Alkalmatosságra írt versek mindhárom tervezetén is előfordul a vers; az elsőn így: Károlyi

9

; a másodikon és a harmadikon pedig ekként: ,,18. A' korán megtisztelt virtus."

10 Ezzel a címmel jelent meg aztán az Alkalmatosságra írt versek 1805-i nagyváradi kiadásában is, a kötet XIX. verseként. A nagyváradi kiadásban a vers két részből áll: az első része az Énekek, amelyekben Phoebus szól a Múzsákhoz ,,a Honortól, Pallástól és Hírtói kisértetve, második része pedig a páros rímű tizenkettősökben írt Beszéd". Sebestyén Gyula a múlt század végén az OSzK.-ban fölfedezte az alkalmi versnek egy díszes kéziratú, kottákkal kísért változatát, amelyben a Beszéd után Az élő nyelven tett köszöntés című részlet következik: hat rímes alkaioszi strófa (El jöttetek hát, óh haza nagyjai!), amelyek — némi módosítással — a Diétái Magyar Múzsá-ba is belekerültek előhangként. Harsányi és Gulyás nem pontosan az 1805-i nagyváradi kiadás alapján közölte a vers szövegét, hanem ,,a sárospataki könyvtár kézirattárában 1241. sz. a. őrzött, Debreczenből való egykorú s dallamokkal is ellátott díszes kiállítású másolatból kiegészítve", amelynek végén — mint maguk is közölték — a következő megjegyzés olvasható: ,,NB. Ezen hátulsó Magyar Verseket és Énekeket mind Csokonay készítette, de minthogy későn készültek el, ki nem nyomtathattattak. A méltóságos Grófoknak is csak írásban adhatott ilyeneket."

11 Világos ebből, hogy a magyar versek az 1794-ben Debrecenben kinyomtatott Carmen inaugurale szerves részeként készültek, csak — késésük miatt — a nyomtatott versfüzetbe nem kerülhettek bele. Nincs okunk rá, hogy külön, két versként közöljük a köszöntő latin és magyar nyelvű részét, mint Juhász Géza nyomán Vargha Balázs tette, aki különben az Alkalmatosságra írt versek-ben közölt címet (A Korán megtisztelt Virtus) is megváltoztatta kiadásaiban; ráadásul még négy sort el is hagyott az Alkalmatosságra írt versek szövegéből kiadásaiban, noha ezek is bizonyára 4 Uo. 212. 5 Uo. 217. 6 Uo. 229. 7 Uo. 234. 8 L. MHírm. 1794. II. 38. sz. (nov. 7.) 643—644. 8/a Benda Kálmán—Irinyi Károly: A négyszáz éves debreceni nyomda (1561—1961.) (Budapest, 1961.) 358. 9 Ld.: Cs/ÖM. I., 243. 10 Uo. 244. 11 HG. I. 309. 354