A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Természettudomány - Lovas Márton: Tallózás a Déri Múzeum Lepidoptera gyűjteményében

kelyes szárnyúak elnevezésük egyik legszembetűnőbb morfológiai bélyegükre, a pikkelyekkel borított két pár jellegzetes erezettel kifeszülő szárnyukra utal. Ez a rendszertani meghatározásoknál igen fontos erezet az átlátszatlan pikkelyek miatt nagyrészt takart. A lepkék szájszervei jellegzetesen módosultak. Az alsóbbrendű lepkéknél még két állkapcsi tapogató, 3—6 ízű figyelhető meg. Mandibuláik még rágásra alkalmasak. — Micropterygidae, Eriocraniidae. — A magasabbrendűeknél a rágok már hiányoznak, állkapcsi tapogatóik hiányoznak, esetleg csökevényesek, alsó, külső állkapcsuk, nyelvük szívásra alkalmas ún. pödörnyelvvé alakult, ami mellett a két ajaktapogató figyelhető meg. Fejük kicsi; csupán a busalepkéknél éri el a tor szélességét. Csápjaik alakja rendkívül változatos és a meghatározásnál fontos határozói bélyeg. Két főbb típusuk különböztethető megí vagy fonálszerűek, vagy nyúlványokkal ellátott fésűs, fűrészes tollas alakúak. A hímek csápjai általában nagyobbak, fejlettebbek. Szemeik összetettek, jól fejlettek. Egyes fajoknak pontszemeik is vannak. A szemek felülete egyes fajoknál sűrűn álló apró szőrökkel borított. A szemek körül sokszor hosszabb pillaszőrök figyelhetők meg, esetenként színes pikkelygyűrű. A tor legtöbb esetben sűrű szőrrel borított. A fej és a tor között gallér patagium van. A toron két válltartó scapulae is látható. Az első szárnypár a tor középső, a hátsó szárnypár az utótoron van. A tor 3. szelvényén van 1—1 lábpár. Potrohúk hengeres, egyeseknél kúp alakú. A nappali lepkéknél karcsú, míg az éjszakai lepkéknél zömök. Ivarszerveik a potroh utolsó szelvényeiben helyezkednek el, kitinizált részeik fontos határozói bélyegek. Fejlődésük: teljes átalakulás. Petéiket sokszor egy, a fajra jellemző formákban, csomókban rakják le. Vannak fajok, amelyek a tápnövény leveleinek fonákjára, más fajok pedig a talajra, száraz növényi részekre petéznek. Lárváik a hernyók. Többnyire a kártételük jelentősebb részét is a hernyók okozzák, mivel fejlődésükhöz rendkívül sok táplálékot kell felhasználniuk. Általában kéthetenként vedlenek (2—7 alkalommal), s 2—3 hónap múlva bebábozódnak. Vannak azonban olyan fajok is, amelyeknél a hernyó állapot hosszú ideig is eltarthat, akár 2—3 évig is. Ezek a fajok a növények gyökereiben, fatörzsekben élnek. A báb állapot a legtöbb faj esetében 2—6 hét, de a báb állapotban áttelelők esetében 6—9 hónap. Vannak olyan fajok is, amelyeknél a báb állapot több évig is eltarthat, de olyanok is, ahol mindössze 8—10 napig. Az imágók élettartama is rendkívül változatos. Néhány órától 9—10 hónapig is élhetnek. A legtöbb faj közvetlenül a párosodás után rakja le petéit. Többnyire egy nemzedékük van, de a kártevők között háromnemzedékes fajok is előfordulnak. A lepkék rendszerezésénél, a fejlődéstörténeti rendszer kialakításánál napjainkban születnek új eredmények. Korábban praktikus szempontok alapján, anatómiai, életmód szerinti alrendekre osztották a Lepkék rendjét. így Kapcsolókarélyos — Jugata alrendet különböztettek meg, ahol a két szárnypárt az elülső szárnyak kapcsolókarélya (jugum) köti össze. A Frenate alrendbe azok a lepkék tartoztak, ahol az első és a hátsó szárnyakat a frenulum, azaz az akasztótüske tartja össze. Más rendszerezők a testméretek alapján kis- és nagylepkéket Mikrolepidoptera és Macrolepidoptera különböztettek meg. Életmódjuk alapján nappali és éjszakai lepkék cso32