A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)
Művészettörténet - Bíró Katalin: Egy parasztpárti politikus a népművészetről 1947-ben
társadalmi megismerésben találta meg a neki megfelelő tevékenységet'V És ahogyan a falukutatók számára a parasztság gazdasági, társadalmi helyzetének vizsgálata mellé egyenrangú érdeklődési területként társult a kulturális állapot megismerése, a parasztság kulturálódási, a népművészet megőrzése lehetőségeinek fölvázolása és beillesztése egy kívánatos nemzeti kultúréletbe, ugyanúgy a népi írók is állást foglaltak a kultúra, ezen belül a .művelődés, a művészet, a népművészet — és a különböző, népművészeten alapuló nemzeti művészetideálok megalkotásának — kérdéseiben. 10 Sőt, azon túl, hogy a földkérdés rendezését egységesen a legfontosabb és legsürgetőbb feladatnak tartották, éppen a művelődéspolitika területén belül dolgoztak ki viszonylag egységes programot a negyvenes évek legelejétől, egy demokratikus szellemű népművelés és ezen belül elsősorban a parasztművelődés és a népi tehetségek támogatása érdekében 11 — és 1945 után a kultúrpolitika és belpolitika megfelelő pozícióiba kerülve lehetőségük is volt a korábban megformált tervezeteik valóra váltásában. 12 A művészet kérdéseivel nem foglalkoztak egyforma intenzitással, a különböző álláspontok egy-egy vitás kérdéssel kapcsolatban tisztázódlak. Több ilyen kristályosodási pont volt. Az egyik legelső az 1934-es Nemzeti Szalonbeli őstehetségek kiállítása nyomán kibontakozó őstehetség-vita 1934—1935 fordulóján, amelynek során közülük Féja Géza, Illyés Gyula, Kodolányi János, Németh László, Szabó Pál és Veres Péter ismertették a tárlatot, illetve fejtették ki véleményüket az őstehetségkultusznak a művész számára zsákutcát jelentő kilátástalanságáról — éppen ez alkalommal vetette fel Németh László „a nép Eötvös-kollégiuma" eszméjét. 13 A továbbiakban 1937 J ben Veres Péter, majd 1939-ben Féja Géza kapcsolódott be a magyaros építészeti stílusról folyó vitába — Féja Géza írása a népi táboron kívülállókból váltott ki ellenérzéseket: 1939— 1940-ben Bierbauer Virgil, Csaba Rezső, ifj. Csemegi Lajos és Karácsony Sándor fejtették ki véleményüket a Magyarországban, a Magyar Űtban 9 Némedi 1985. 8, 14—16, 25 és 67—68.; Kovács Imre: Két nemzedék. Kelet Népe, 1936. 5. sz. 1—4.; Kovács Imre: Vallomás а falukutatásról. Fiatal Magyarság, 1938. 6. sz. 109—112. 10 Fényi András: A népi irodalom. Beszélgetés Tamási Áronnal. Magyar Kultúrszemle, 1942. 6. sz. 122.; Fényi András: A népi irodalom. Beszélgetés Veres Péterrel. Magyar Kultúrszemle, 1942. 8. sz. 177—178.; Németh László: Népi író. Magyar Csillag, 1943. 1. sz. 3—8.; 2. sz. 67—74.; 3. sz. 131—136. 11 Németh László: „Parasztkollégium". Magyarország, 1940. március 24. 11., valamint a Kelet Népe 1940-es és 1941-es, a Fiatal Magyarság 1941-es, a Magyar Élet 1941-es és a Mayar Űt 1941-es és 1942-es évfolyamai. 12 Bölöny József: Magyarország hagyományai 1848—1975. (Budapest, 1978.) 71—74. 13 Féja Géza: „őstehetségek 1 kiállítása" a Nemzeti Szalonban. Magyar írás, 1934. 7. sz. 108—109.; Illyés Gyula: Két kiállítás között. Pesti Napló, 1935. június 6 8—9.; Kodolányi János: Parasztművészek a Nemzeti Szalonban. Szabadság, 1934. augusztus 26. 9.; Németh László: A nép „Eötvös-kollégiuma". In: A minőség forradalma. (Budapest, 1940.) IV. 120—124.; Szabó Pál: Őstehetségek kiállításán. Kornádi és vidéke, 1934. október 7. 4—5.; Veres Péter: Az őstehetségekről, akik már vannak. In: Mit ér az ember, ha magyar. Levelek egy parasztfiúhoz. (Budapest, 1944.) (4. kiadás) 78—83. 330
