A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Művészettörténet - Masits László: Kölcsey Ferenc hiteles ábrázolása

ötödfél évet tölte. Most olaszországi útjáról tér haza. Ügy mondja, Pesten akar letelepedni. Kérlek vess ismeretséget vele, s ha mint ember és művész érdemlendi, tégy érette annyit amennyi közismeretbe jutására szükséges". (Az 1833-ban írt levél címzettje Bártfay László.) Kiss Bálint — ismerve életútját — elsősorban mint ember méltónak bizonyult Kölcsey előlegezett bizalmára. Résztvett a forradalomban és az 1848—49-i szabadságharc elbukása után egyik festménye az elnyomatás korszakának jelképes műve lett. Főnemességünk az osztrák és német művészek foglalkoztatásával viszonylag igényesebb képekhez jutott. Kétségtelen, hogy a művész az arckép megfestésével — akárcsak ebben az évben Széchenyi István, később Pyrker János László egri érsek megörökítésével, — jelentős megbízását ezúttal is teljesítette. De ő sem tudta maradéktalanul érvényesíteni azokat az igényeket, melyeket Kazinczy, Kölcsey vagy Kossuth az arcképfestészettel szemben támasztottak. A korabeli magyar művészetet értékelő tanulmány írója Zádor Anna művészettörténész szerint: „Ender, Kreutzinger, Einsle és még jó néhány, a kor arcképfestészetének átlagát alig meghaladó . . ." művész. Az 1835-ben olajjal festett, jobbra lent jelzett „Einsle 835" 65,8X52,5 cm arckép, melyért alkotója 25 aranyat kapott, 1860-tól a Magyar Tudományos Akadémia „képestenmében függ". (5. sz. kép). Napjainkban a kevesek által látogatható tudósklubban. A költő baráti körében a heraldikai gyűjteménnyel is rendelkező Bártfay László az, aki a művészet iránti érzékét többször bizonyította. Nemcsak azzal, hogy a művész sürgetőit figyelmeztette: „Áldozzatok rá türelmet, csak jó képetek legyen . . ." Tanácsait Einsle meghallgatta. Bártfay gondosságának köszönhető az 1838. évi pesti árvíz idején megsérült kép restauráltatása is. A Kölcsey közelében élt unokahúga, Antónia megkapó Napíójában (1838. szeptember 16.) is szerepel „Ferencz bácsim' mellképe", mely szintén Anton Einsle festménye. Ez az arckép Kölcsey elhunytával a Szatmár vármegyei közgyűlés döntése alapján készült, de a kormánypártiak ellenállása miatt csak 1861-től díszíthette a nagykárolyi székház üléstermét. Az életnagyságban festett, itt közölt festmény (6. sz. kép), mely Bártfay László szerint 8 láb X 5 láb (láb = 31,6 cm), lappang, vagy megsemmisült. A Bécsben festett kép részlete litográfián (7. sz. kép) is megjelent. Az Einsle festette portré jelentőségét bizonyítja, hogy ikonográfiái és viseleti elemeit több festő és szobrász (8. sz. kép) felhasználta. Véleményem szerint ezzel a Kölcseyről festett, szignált arcképpel vitathatatlanul bizonyítható a költő valóságnak megfelélő ábrázolása. * * * A nemzeti művelődés kibontakozásának idejéből sok jeles írónkról, művészünkről egy ábrázolás sem maradt. Pl. a humanista Sylvester Jánosról, aki első magyar hexameterekkel kíséri Űjtestamentumának szövegét (1541), vagy az első kis enciklopédiánkat (1655) magyarul megalkotó Apáczai Csere Jánosról. Még az irodalmunk új korszakát nyitó Bessenyei Györgyről sem, aki elsőnek kísérelte meg egy „Hazafiúi Magyar Társaság" létrehozását (1781). Az utókor hálás lehet mindazoknak, akik Kölcsey alakjának megörökítésében közreműködtek és arcképét megőrizték. 320