A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Művészettörténet - Masits László: Kölcsey Ferenc hiteles ábrázolása

Kazinczyról 1828-ban festett arcképe a széphalmi emlékcsarnok kiállí­tásán ma is látható. A Pesky által festett kép lemásolását engedélyező, Bártfaynak 1834-ben címzett levélrészlete figyelemre méltó: „Képemet óhajtják? Nincs okom tiszteletreméltó férfiaknak ez óhajtás teljesedését el­lenzeni. Egyébiránt urává teszlek, azaz, sajátképpen urául ismerlek el a művnek, mit barátságod irántam magadnak tulajdonul készíttetett. Bár magammal tehetném, amit a képpel tenni oly könnyen lehet! Mi szép volna néhány másolatban bírni saját magamat! Akkor házam népe közt, és nálad, és Pécelen egyszerre s mindenkorra jelen lehetnék; s ha szükség kívánná, itt a haza atyjai közt is tarthatnék valami porlepte kópiát". Az 1834-ben alakult Országgyűlési Társalkodás] Egyesület megbízásá­ból időbeli sorrendben Joseph Kliegl (1795—1870) ,,Pictor" következik ak­varelljével és két grafikájával. A festmények árához képest olcsó és sok­szorítható grafikák láttán egyet kell értenünk a rajzok korabeli bírálóival, akik: „.. . le rajzolt ábrázolatát. . ." nem találták „tökélletesnek". A gép­tani kutatásoknak élő Kliegl a festészetben műkedvelőnek tekinthető. Kazinczy szerint: ,,A' Festőknél az, a' ki úgy találná-el az ember' ké­pét, a' mint az a' tükörben látszik, Handwerker пек neveztetnék: a' Künst­ler' nevét az kapja-el, a' ki az ember fejéből olly fejet festhet, mellyen min­den szem örömmel múlat". Joseph Kliegl grafikáinak színvonala valóban bírálható. Mégis emlí­tésre érdemes, mert mindhárom grafikáján, az itt közölt (4. sz. kép) litog­ráfián is (Jelezve balra lent: „v. Kliegl") a bal szemére ép költőt ábrázolta. A korabeli Magyarország „arcképcsarnokát" 1836-tól megörökítő Ba­rabás Miklós (1810—1898) jegyzőkönyveiben feltüntetett képek és rajzok között több Kölcsey portré található. 1840: „Kölcsey arczképe, tusrajz, a M. Tud. Akadémia számára, 10 arany. —" 1861: „Kölcsey Ferencz arczké­pe, olajf., (mellkép), Heckenastnak", „Ernst Múzeum, Budapest: Kölcsey Ferencz arczképe, tusrajz." Valamennyi művének, — számos korabeli gra­fikának is — előképe Anton Einsle festménye volt. Bizonyára ez is egyik oka annak, hogy felsorolt művei a művész érett korából fennmaradt alko­tásainak színvonalától elmaradnak. A Kölcseyt ábrázoló grafikák alapján megállapítható, hogy készítői többségének nemcsak az ábrázolási készsége, de technikai felkészültsége is hiányos. Olyan grafikáról is tudunk, mely Barabás Miklós szerint: „gyarló". Kivételt képeztek a következő művészek: Johann Ender (1793—1854), ak* Barabás Miklósnak is tanára, Franz Eybl (1806—1880) festő és kőrajzoló, Karl August Schwerdgeburth (1785—1878) Kölcseyt ábrázoló színvonalas grafikái. Anton Einsle (Bécs, 1801—Bécs, 1871) festőművészt József nádor Bécsből 1832-ben Budára hívta és kinevezte udvari festőjévé. A nádori pa­lota mellett rendezte be műtermét. A művészt emelkedett modorban festett arcképei alapján hamarosan megkedvelték. Műveit több kiállításon is lát­hatták. Kölcsey arcképét Bajza József rendelte meg. Kezdeményezéséhez Toldy Ferenc is csatlakozott. Barabás Miklós későbbi sikereire tekintettel Einsle 1840 körül visszatért Bécsbe. Anton Einsle szemléletéről és ábrázolási módjáról. A klasszicizmus je­gyében fogant festménye visszafogott színvilágát még inkább indokolták a portré megfestésének körülményei. „Midőn az festetett, akkor szegény barátom (1835-ben) az országgyűlési kedvetlenségek közül hazautazott, s a 316

Next

/
Thumbnails
Contents