A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Néprajz - Fehér Ágnes: Untersuchung zu den moralischen Verhaltensnormen und Bewusstseinsverhältnissen iseiner Freikirchlergemeinde von Debrecen

fők antik szobrok (statuák) után! Eltűnt bosszankodásom. Melly fők!. .. s melly különbség ezek között és azon arcok arczok között, a' mellyeket az utczákon látunk! S erre az ideal, amazokban a' természet vezet — és még is az ideál, a' tudatlanok előtt gyanús. — Kis Sámuel ha nern éppen nagy művész is, de olvas és érez, s gyönyörködve szavaimon" — írta Kiss Jánosnak.

93 E művek Kiss halála után a kollégiumba kerültek. A többnyire szignó és évszám nélküli rajzok közül pár darab igazi iskolai munka, de akad remekmű is. Tájképei tűnnek a korábbiaknak, valószínűleg 1805 körül, Nagyszebenben készültek, Neuhausernél. A figurális képek bécsi munkák, fej és akt tanulmányok, s bár másolatok, érzik rajtuk Kiss nagyszerű rajztudása, ami később bátortalanná, bizonytalanná vált. Kármán műveit ugyancsak Kazinczy „segítségével" azonosítottuk. Eddig pasztellképeiről nem tudtunk, de a Szentgyörgyi Józsefet ábrázoló félalakos portré szignója láttán (d. 13 May 819) fel kell tételeznünk: ezt is Kármán festette. Kiss Sámuel ekkor már nem élt, Kármán viszont épp az évben festette képeit a Szentgyörgyi családról Kazinczy és Fáy János „felügyelete" alatt. Nem tudni, ki festette Fáy János polgármester arcmását, lehet, hogy Simó Ferenc, de nincs kizárva, hogy Kiss Bálint.

94 Az ábrázolt közel 60 évesnek látszik, tehát 1830 körül készülhetett a portré, s hasonlít is a korai Somogyi János arcmáshoz. Kétséget az hagy maga után, hogy sehol, semmiféle adatban nem említik Kiss Bálint nevét e művel kapcsolatban, pedig a kortársak foglalkoztak vele és életműve eléggé feldolgozott. Zádor Anna kb. nyolcvan említett művére utalt, amiből a 30-as években kb. húsz, 1951ben, monografikus tanulmánya megjelenése idején kevesebb, ma több került elő, de ugyanakkor eltűntek azok, amik pl. még megvoltak az 1939. évi debreceni családi portrék kiállításon; vagy amelyeket Zádor Anna még látott 1950 körül. Ez a tény is arra figyelmeztet, hogy a magántulajdonban lévő műveket védetté kell tenni, vagy — ha lehet — múzeumokba kell gyűjteni. Mindent egybevetve: ez a kollégiumi kiállítás méltó emléket állított Kiss Sámuelnek és Kiss Bálintnak. Kiss Sámuel emlékének különösen régen tartozott ezzel Debrecen: egy és háromnegyed százada. Kiss Bálintról megemlékeztünk már, mégis tudtunk újat bemutatni, például első komoly történelmi arcképét, amelyen táji és építészeti környezetben, kezét a linzi béke okmányán nyugtatva mutatja be a nagy erdélyi fejedelmet, I. Rákóczi Györgyöt. Restaurálva került a közönség elé a már 1978-ban bemutatott Rakovszky Dániel arcmás, amelyen a modell az 1832-ben kapott polgári életmentő aranyérmet viseli. E művet annak idején, 1843-ban, pesti bemutatásakor a Der Ungarn cikkírója is méltányolta: dicsérte karakterizáló képességét, míg fagyos színeit eímarasztalta.

95 Természetesen nem hozhattuk el a Déri Múzeumba a jubiláló kollégium és püspöki palota dísztermeinek ékességeit: a Péczely József-, idősb 93 KL. 2604. sz. XI. 245. 94 Fáy János 1825. kiörül több képet másoltatott Simó Ferenccel Kazinczy és Igaz Sámuel révén, Bécsben, 1825-ben pl. a Kreutzinger-féle Kazinczy-portrét szerezte meg tőle. Igaz Sámuel levelét Kazinczyhoz (KL. 4473. sz.) 95 A hortobágyi árvízmentésért kapott kitüntetést hírül adja a Jelenkor 1932. 3. sz. a kritikát Der Ungarn, 1843. júl. 14. 287