A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Néprajz - Fehér Ágnes: Untersuchung zu den moralischen Verhaltensnormen und Bewusstseinsverhältnissen iseiner Freikirchlergemeinde von Debrecen

professzort ábrázoló képmása került a könyvtárba, majd Hatvani Istváné. Ezt a reprezentatív barokk portrét Weiss János nagyszebeni festő készí­tette. Később is több vándorfestő és nagyszebeni, nagyváradi mester járt a kollégiumba portretírozni. Az arcmások másik csoportja nem itt, hanem Bécsben, Pesten vagy Pozsonyban készült, a diéták idején. A kollégium vezetősége egyre tudatosabban gyűjtötte az egykori adományozók, erdélyi fejedelmek és egyházi nagyságok portréit. 28 Ugyanakkor megadta a csá­szárnak, ami a császáré: így készült el II. József, Mária Terézia, I. Ferenc, majd később V. Ferdinánd arcképe a hivatali reprezentálás céljára. Hazánkban Kazinczy Ferenc hirdette meg a történelmi, művelődéstör­téneti arcképcsarnok létrehozásának programját. Személyes példával járt elöl: 1817-ig 23 ízben festtette le magát! Már 1802-ben megpendítette az eszmét egy Csokonainak írt levelében, amelyben közli: „Semjénből lett in­dulásom napján . . . az Anyám házánál eggy Festőt hagyék, a' ki eggy ara­nyért fest egy képet, és jól talál; s arra kértem hogy általa mind magokat, mind az Urat festesse le. Némelly ember annyira szégyenli megvallani, hogy hiú, hogy magát nem festeti, ha reá módja van is. S egyszer elkapja a halál s a megmaradtak kesergik, hogy elveszett barátjoknak ezt az emlé­keztető árnyékát nem bírják. En, mint Franklin, eléggé egyenes vagyok meg vallani, hogy hiúság bennem sok van: és hogy értté hálát adok az örök Rendeléseknek, mert az sok szép örömeim kútfeje."'® Kazinczy felszólítására így válaszolt Csokonai 1802 karácsonyán, Ba­gamérból: ,,A' mi a' Festőt illeti: a' Tekintetes Ürnak rólam való gondoskodása meghaladja érdememet, akár a' személyest, akár a' közönséget illetőt. Ré­szemről a hiúságot magam vadászni nem kívánom, de ha hiúságommal a' mások' hiúságának kedveskedhetem, miért volnék makats és durczás? Én ugyan Rousseau embere vagyok: de az öreg Urban is nem volt-é sok efféle, a' mi néki mégis illett, sőt Characterének umbrázatja volt, vagy inkább fény ezét je? Már a' Bécsi Magyar Institutum a' múltt Tavasszal, hogy Pes­ten valék, megkért, hogy adjam által nékik, és ők a' derék Czetterrel in­gyen kimettszetik. Ráállottam kívánságokra, gondoltam, hadd habozzanak vele. Van a' barátságnak, van a' Tudósi characternek, van a' Nemzetiség­nek habja; mi töhh? a' Vallás holmi báb nélkül hideg és sikertelen. — Ők énnékem, mivel, a' mint említem, akkor Pesten napoltam, egy Budai Rátz ifjat javállottak, a' ki 1/2 Souveraindorért fest és szerentsesen talál; Csúri barátom, a) ki a' Vátzi Siketnémák Perceptora, ezzel festettette le azonegy Papirosra ad virum T. Domokos Lajos és T. Sinai Miklós Urakat — szem­közbe! Bétsi Barátim arra kértek, hogy ha több festéssel mehetnék fel maga, Czetter jobban dolgozhatna a' Rézre. Tavasszal különben is fel kell men­nem. Vásárkor erről is tanácskozhatunk." 30 Itt arról a levélről van szó, amelyben Márton József felszólította a költőt, festesse le magát egy rác if­júval, aki a rác városban lakik. „Színekkel kell festetni, 's oily kis formá­28 A képtár történetére vonatkozóan Id. Balogh 1978 i. m. és Takács Béla: Kollé­gium múzeumai című tanulmányát = A debreceni Református Kollégium törté­nete (Bp. 1988), 499—533. 29 KL. 552. sz. II. 526., 30 KL. 560. sz. II. 539. 257

Next

/
Thumbnails
Contents