A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Néprajz - Fehér Ágnes: Untersuchung zu den moralischen Verhaltensnormen und Bewusstseinsverhältnissen iseiner Freikirchlergemeinde von Debrecen

de el van rejtve azon a szűk piaczocskán. Hát az a szép frontú Collegium épület! Vétek volt ennek elébe tenni a Templomot."

7 Más szempontból, de ugyancsak kritizálta az új templomot barátja, Horváth Ádám, a kollégium egykori diákja is, aki ezt írta 1817-ben: „bár úgy maradt volna a Debreczeni nagy templom fala is: akármi más drága munkával pótolták volna a hibát a' kik az új építésben dicsőséget keresnek: előttem a' régiség és nemzet ellen való bűn mind egy . . ."

8 Tudjuk, hogy milyen nehezen, nagy áldozatok árán épült fel a hatalmas templom, amely a magyar klasszicizmus egyik legfontosabb alkotása. Az is tudvalévő, hogy Péchy eredetileg kupolával tervezte a Nagytemplomot, amire már nem volt pénz. Mai szemmel így látjuk szépnek, eredetinek s igazán debreceninek, alföldinek a Nagytemplomot. Kazinczy ízlésének más felelt volna meg, s ezzel az ízléssel nem mindig érthetünk egyet. Azzal sem, hogy az egyszerű megoldásban a „tömény" kálvinizmus művészetellenességét látta. Keserűen írta 1816-ban Kis Jánosnak, hogy aki Kálvin tanítványa, annak „szeme nem lát festést, füle nem hall muzsikát. Ez a Vallás ellensége a' szépnek, s melly nyomorult póltolékot ad érette?" Ugyanezt tükrözi egy Kölcseynek írt levele 1813-tól, amelyben dicsérte a görög vallást s felemlítette a különbségeket: „Nem annak kell tulajdonítani az elsőséget, a' ki poltolékul Muzsikát, festést, Architektúrát ád az felett a' melly poltolékul semmit nem ád?"

9 A nagyon megszépült várost mégiscsak szerette, érdekeit féltette, amikor baj történt. Az újabb 181 l-es tűzvész mélyen megrendítette, hiszen „Debreczennek veszedelme a pogányt is szánakozásra indítja". Tudott Fazekas Mihály káráról s aggódva érdeklődött Fazekas Istvántól és Kölcseytől: nem égett-e meg Szentgyörgyi háza s ,,A' Templomot és Collégiumot megmentette-e a' kőzsindely?"

i0 Szerencsére, e nagy tűz megkímélte az új épületeket, de „hozzájárult" ahhoz, hogy az előtte álló kis házak eltűnjenek. Kazinczy megnyugvással látta 1824-ben, hogy „el vágynak seperve azon viskók, amellyekben hajdan Prof. Varjas és Kocsi Urak szállásolának. Ha majd a város Erdőmestere Szabó Ür felneveli a maga Platanuszait, Bignonijáit, s Jegenyéjit, s Canádi Nyárjait, Debreczennek ez a hely lesz sétálója".

il Tudvalévő, hogy az írófejedelem már 1807-ben, a debreceni botanikus kert tervezése idején felvetette a debreceni emlékkert ügyét („Ha tágas Piacz adatik botanicus kertnek, azt idővel a Debreczeni nagy emberek Cenotaphiumaikkal lehet felékesíteni. Péld. ok. Csokonainak is ott állítathatnék egy pompásabb alkotmány")^

2 ami csak jóval később, 1836-ra és 1861-re valósult meg. 7 KL. 2371. sz. X. 225—26. 8 KL. 3418. sz. XV. 157. 9 KL. 3147. sz. XIV. 22. és 2525. sz. 72. 10 KL. 2002. sz. VIII. 504. -s 1996. sz. VIII. 484. 11 Kazinczy Ferenc: Töredék eggy Utazó leveléből = Kedveskedő, 1824. III. 73—78. Idézet a 75. lapról. Továbbiakban: Kedveskedő, i. m. 12. KL. 1142. sz. V. 86. p. 252