A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Néprajz - Fehér Ágnes: Erkölcsi, viselkedési normák tudati viszonyok vizsgálata Debrecen egy szabadegyházi közösségében

Valljuk, hogy hűtlen elhagyás esetén az ártatlan félnek joga van újból házasságra lépni. I. Kor 7, 12, 3, 15. Házasságnál, válásnál az ország törvényeit figyelembe venni és azoknak engedelmeskedni tartozunk. I. Péter 2ДЗ."

23 A válás megítélésénél is szigorúan igei alapon állnak. Házasságtörés ténye esetén a gyülekezeti kizárás gyakorlata fenyegetheti a csoport tagját. „Isten törvényének nyílt áthágása, mint bálványimádás, fajtalankodás, házasságtörés, lopás, átkozódás, szombatrontás, szándékos és szokásból történő hazudozás, csalárdság, tudatos csalás az üzleti, kereskedelmi életben, rendetlen, léha viselkedés, mély szégyent hoz Isten művére, elváltnak újraházasodása — kivéve a házasságtörés miatt elváltat, ha az ártatlan fél újra akar házasodni."

24 A válás egyetlen indokaként csak a házasságtörést ismeri el az írott szabályzatuk, — egyéb morális, individuális indítéknak nincs helye. Válás esetén a gyülekezet komoly erkölcsi — ellenőrző szerepet gyakorol, így a házasságkötés és a válás mozzanata is szinte kivétel nélkül „gyülekezeti keretben" zajlik le a tagság igenlése vagy elítélése mellett. Az általunk vizsgált legutóbbi öt éves intervallumban nem fordult elő válás a debreceni adventista közösségben. „Ez nagyon nagy szenzáció lenne nálunk. Sokáig nem tudnának napirendre térni fölötte." (Fiatal adventista értelmiségi nő.) A házasságtörés miatti kizárás is nagyon extrémnek tekinthető, az utóbbi évek gyakorlatában ez sem fordult elő. A válási ^mutató alacsony voltának oka többek között az a jelenség, hogy a vegyes házasságok esetében jórészt a nő a vallásgyakorlatot folytató fél, aki a hagyományos családmodell elvárásának megfelelően igyekszik „jó anya, jó feleség" lenni, és alkalmazkodik vallási szempontból közömbös házastársához, — még a legsúlyosabb konfliktusok esetén is. A hetednapos adventistáknál nagy ritkán előforduló válásokban kétségtelenül szerepet játszanak az adott mikroközösségi tényezők is. Itt elsősorban a hívő közösség, és a nem vallásos házasfél szemléletbeli konfliktusát kell látnunk. A családi élet rendje, tisztasága döntő szempont az adventista családban. Istentiszteleteken a prédikációban gyakran elhangzik: „A hívő ember a saját osaládjában gyakorolja a felelősséget!" A gyermekek nevelésével, a családi élet megszervezésével kapcsolatban szintén találunk tanácsokat, útmutatókat a gyülekezeti szabályzatukban: „A gyermeket istenfélelemre kell oktatni. Szülők! Emeljétek gyermekeitek szívében magasra a keresztény életszintet. Tanítsátok őket, miként szerezhetnek tapasztalatokat Krisztussal, tanítsátok meg őket, hogy Isten házához a legnagyobb tisztelettel közeledjenek."

25 A családi élet válságát a vegyes házasságban véli gyökerezni az adventisták nagy prófétanője E. G. White: „Nem ajánlatos keresztényeknek azok társaságát választani, akiknek életmódja Istennek nem tetsző."

26 White csak a „hívő—nemhívő" relációt említi munkáiban a vegyes házasságokkal kapcsolatban, — vagyis nem jelöli meg pontosan, egyértelműen a felekezeti házasságok kizárólagosságát. „A házas viszony boldog23 Gyülekezeti Kézikönyv, 159. 24 Gyülekezeti Kézikönyv, 88. 25 Gyülekezeti Kézikönyv, 120. 26 White, 308. 242