A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Néprajz - Fehér Ágnes: Erkölcsi, viselkedési normák tudati viszonyok vizsgálata Debrecen egy szabadegyházi közösségében

A felekezeti házasságok fenntartásának gyakorlatát az egyház tudatosan, szervezetileg is szorgalmazza. A fiatalok ismerkedésére sok lehetőséget biztosítanak. Például gyakran szerveznek köaös kirándulásokat, ezt a célt szolgálják a közös karácsonyi, szilveszteri és egyéb gyülekezeti alkalmak, rendezvények. Balatonlellén tartja fenn a Magyarországi H. N. Adventista Egyház az Advent üdülőt, ahol külön szerveznek kimondottan olyan turnusokat, amelyen kizárólag ismerkedni vágyó adventista fiatalokat üdültetnek. Más helységek adventista közösségeivel való kapcsolatuk nagyon szoros. Főleg a Tiszántúli Egyházkerület gyülekezetei rendeznek közös alkalmakat. Kéthavonként ún. „Csendes nap" van, amikor valamelyik gyülekezet tartja a közös istentiszteletet saját imaházában. Ilyenkor jó lehetőség adódik a fiatal korosztály tagjainak találkozójára, ismerkedésére. (Főleg a nyíregyházi adventista gyülekezettel van régi, jó kapcsolatuk.) A más gyülekezettel való érintkezés során merül fel a felekezeti és a lokális endogámia jelenségeinek egyidejű egybeesése, — átfedése. A leendő házastárs kiválasztása általában térbelileg is korlátozott egy bizonyos Íionton túl. Érvényesül ez a vallási endogámia jelenségénél is. Az egy gyüekezetbe járó fiataloknak nyilván több alkalmuk adódik a találkozásra, egymás megismerésére. Az utóbbi öt év statisztikájában az egyértelműen felekezeti, adventista házasságok 33%-ában fordult csak elő, hogy mind a két fél már házasságkötése előtt ugyanazon gyülekezetnek a tagja volt. Tehát jelen esetben a területi korlátok nem jelentettek komoly akadályt a házasságok létrejöttében, vagy más adventista közösségekkel való érintkezés nagy mértékben befolyásolta a vallásilag endogám, felekezeti házasságok létrejöttét. Bár ellentétes példa erre is akad esettanulmányaink között. Alanya: fiatal adventista nő, aki következetesen csak adventista férjet kívánt választani házastársául. Mivel saját gyülekezetén belül nem tudott megfelelő ismeretségre szert tenni, ezért végiglátogatta szinte az ország valamennyi adventista közösségét — párválasztás céljából. Végül vallásilag közömbös féllel kötött házasságot, és hamarosan elmaradt a gyülekezetből. Ez a példa is jól érzékelteti, hogy a felekezeti házasságok létrejötte nem minden esetben egyszerű dolog; különösen nem a fiatal nők számára. Lelkészük véleménye szerint ha nincs mód a vegyes házasságok elkerülésére, akkor szívesebben veszik, ha a választott házastárs „hitetlen", mintsem más vallású legyen, ugyanis így nagyobb remény van a felekezetbe való „megtérésére", mint egy aktív vallásgyakorlatot folytató, másik egyházhoz tartozó személynél. A vegyes házasságok esetében kizárólag csak polgári keretek között lefolytatott házasságkötési szertartásról lehet szó. Felekezeti házasságok esetében tartható csak meg a „gyülekezeti esküvő." A polgári esküvői szertartás után az imaházat feldíszítik, — itt kerül sor az adventista esküvőre. Az istentisztelet rendje az alkalomnak megfelelő, az igehirdetésben ezúttal a házasság, a család intézménye, a gyermekáldás kap fő hangsúlyt. A gyülekezet áldást ad az ifjú párra. Élettársi kapcsolat előfordulására a debreceni adventista közösségben még a legidősebb tagok sem emlékeznek. Ugyancsak kivételes eseménynek számít a válás is sikertelen házasságok esetén. „A protestáns egyházak magatartása a válásokat szabályozó állami törvények meghozatalával kapcsolatban folyamatosan liberalizáló240