A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Néprajz - Fehér Ágnes: Erkölcsi, viselkedési normák tudati viszonyok vizsgálata Debrecen egy szabadegyházi közösségében

az endogám tendenciák alakulását is. Vagyis minél erősebb a vallásos közösség csoportidentifikációja, annál kisebb hajlandóságot mutat a vegyes házasságok irányában. A nagyon erős csoportidentifikációt bizonyítja az is, hogy Debrecen egyéb történeti és szabadegyházi közösségeivel való kapcsolattartás nem jellemző rájuk. „Nem tartjuk szükségesnek, mert semmi pluszt nem tudnak nekünk nyújtani. Magasabb szinten látjuk a Bibliát, mint ők." — nyilatkozott az egyik nagyon aktív vallásgyakorlatot folytató fiatal értelmiségi nő. Más helységek adventista közösségeivel való kapcsolatuk ellenben nagyon szoros. Főleg a Tiszántúli Egyházkerület gyülekezetei szoktak közös alkalmakat rendezni. Kéthavonként ún. „Csendes napot" tartanak, amikor valamelyik gyülekezet vezeti le az istentisztelet rendjét saját imaházában. A debreceni hetednapos adventisták missziói tevékenysége igen eredményesnek mondható. Fő törekvésük azonban arra irányul, hogy az adventista családok gyermekeit jó keresztényekké, aktív vallásgyakorló tagokká neveljék. Talán ezzel a nagyon következetes, vallásos szellemű neveléssel magyarázható, hogy egyébként szabadegyházaknál is fellelhető korjelenséget: a generációs problémákat nem sikerült tetten érnünk a közösségben. Érdekes megfigyelni azt a jelenséget, hogy a generációs viszonyok problémái jóval kevésbé kiélezetten jelentkeznek a szabadegyházi közösségekben — így a hetednapos adventistáknál is —, mint a társadalom generációs viszonyaiban általában. Ez nyilván elsősorban azzal magyarázható, hogy a tagság életmód, életvitelbeli mintája közel sem mutat akkora szóródást a fiatalok és az idősebb generáció viszonyaiban, mint ahogyan az a társadalom más csoportjainál észlelhető. Házassági morál — a családi élet morálja A házassággal döntő változások következnek be az ember életében. A házasságot kötött egyén jogilag is új helyzetbe kerül, mely az esetek döntő többségében egyúttal egy nagyfokú életforma, életmódváltást is eredményez. Ez a megváltozott új jogi státus, új életvitel korántsem elhanyagolható kérdés a gyülekezetek, ill. a vallásgyakorló egyén számára. Az 1945 előtti időszakban a Magyarországi H. N. Adventista Egyház rögzített szervezeti szabályzatában

4 igyekezett befolyásolni az endogámia mértékét, pontosabban igyekezett megőrizni a felekezeti házasságok gyakorlatát. „A házasság: szent szövetség. A családi kötelék a föld legszorosabb, leggyengédebb és legnemesebb köteléke, amelyet áldásul rendelt az emberiségnek az Űr. És valóban áldást jelent, hogyha Isten félelmében, értelemmel és a házasság szabta szent felelősségnek teljes tudatában kötjük meg."

5 A Gyülekezeti Kézikönyv pontosan meghatározza, hogy közös együttélés férfi és nő között csak a házasság keretein belül képzelhető el adventista ember számára: „A házasságról hisszük, hogy az Isten szerezte 4 Gyülekezeti Kézikönyv. (Kiadja: H. N. Adventista Egyház, Budapest, 1932.) 5 Gyülekezeti Kézikönyv, 188. 234