A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Néprajz - Fehér Ágnes: Erkölcsi, viselkedési normák tudati viszonyok vizsgálata Debrecen egy szabadegyházi közösségében

sebb és szolgálatkészebb lettem, jobban megértem az embereket." (28 éves adventista férfi nyilatkozata.) ,,Fiatal koromban sokat éltem, sokat szórakoztam, de azért az erkölcsi tisztaság mindig a fülembe csengett. Az, hogy maradjon meg az ember amennyire tud — tisztának." (Fiatal adventista nő.) „Nem vagyunk mi begyepesedett emberek, mert a hitünket komolyan vesszük. Mert hívő emberek vagyunk, azért még sok mindent szabad nekünk. Az a kis lemondás pedig, amit hitvallásunk követel, hosszabb távon több pluszt jelent, mint a világi élvezetek." (Fiatal adventista férfi.) A reverzális gyakorlata a csoportban nem jelent problémát. Lelkészük 20 éves szolgálata alatt még nem találkozott ezzel a jelenséggel a konfliktus szintjén az adventista közösségekben. A debreceni hetednapos adventisták missziói tevékenysége igen eredményesnek mondható. Elsősorban a református és baptista közösségekből történnek „áttérések" csoportjukba. Ennek ellenére elsődleges törekvésük arra irányul, hogy az adventista családok gyermekeit jó keresztényekké, aktív vallásgyakorló tagokká neveljék. Szombat délutánonként rendszeresen tartanak gyermekfoglalkozásokat a felnőttek istentiszteletével párhuzamosan. Az ún. „szombatiskolákon" a gyermekek szép számmal képviseltetik magukat. Az ifjúság körében is elsődleges feladatnak tekintik az adventista szellemű nevelést, a teológiai alapok minél korábbi begyakorlását, elsajátítását. A fiatalok általában 18 éves koruktól kezdve önként kérhetik „bemerítésüket"; a felnőttkeresztség ezen aktusával pedig a vallásos csoport teljes jogú tagjává válhatnak. A debreceni hetednapos adventisták csoportjának vallási moráljára tehát a tradicionális teológiai alapokhoz való nagyfokú és következetes alkalmazkodás a jellemző. A közösség tagjai fenntartás nélkül elfogadják a központilag megszabott egyházi, hitelvi utasításokat, fegyelmezett vallásgyakorlatukat felmérésünk során messzemenően tapasztalhattuk. Közösségi morál Mint minden mikroközösség esetében, a kisegyházakat vizsgálva is igen fontos terület az aktív vallásgyakorló egyének saját vallási csoportjához való kapcsolata — más szóval: egyén és közösség viszonya. „A társadalomban minden osztálynak vagy csoportnak megvannak a maga viselkedési normái. Az egyén egyidejűleg két vagy több ilyen csoportba is tartozik, ami kompromisszumokra és semlegesítésre vezet." — írja Sumner.

3 A kisegyházi közösségi morál esetében elsősorban azt a tényt kell kiindulási pontnak vennünk, hogy olyan közösségekről van szó, melyek nem központilag, nem „felülről", nem társadalmilag vannak szervezve, hanem kizárólag az egyén szubjektív döntésétől függ az, hogy az adott vallási csoporthoz tartozni akar vagy sem. Amennyiben az adott csoport tagjának vallja magát, abban az esetben ennek a mikroközösségnek normarendszerét kell elsődlegesen figyelembe venni — ennek elvárásainak kell megfelelnie. 3 W. G. Summer: Népszokások (Budapest, 1978) 72. 232