A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Néprajz - Fehér Ágnes: Erkölcsi, viselkedési normák tudati viszonyok vizsgálata Debrecen egy szabadegyházi közösségében

Fehér Ágnes Erkölcsi, viselkedési normák, tudati viszonyok vizsgálata Debrecen egy szabadegyházi közösségében Dr. Szigeti Jenőnek Jelen tanulmányunk célja: néhány fontosabb szempont alapján megvizsgáljuk Debrecen egyik leghomogénabb, legerősebb közösségi tudattal rendelkező szabadegyházi közösségének a H. N. Adventista Gyülekezet erkölcsi normáinak egyes vonatkozásait. Nem tekintettük feladatunknak azt, hogy az adott szabadegyház teológiáját részletesen, a teljesség igényével ismertessük; ezeket a szempontokat csak abban az esetben vettük figyelembe, amennyiben az etikai, viselkedési normákat egyértelműen determinálták — módosították. Felmérésünk módszeréül elsősorban a közvetlen interjú formáját választottuk, ugyanis egyéb adatgyűjtési formákat az adott anyaggyűjtési szituáció nem tett lehetővé. Az általunk kiválasztott kisegyház Debrecenben való létrejöttének történetét csak néhány mondatban kívánjuk ismertetni. 1922 júniusában két adventista könyvárus: Kiss Imre és Nagy Ambrus sarkadi lakosok Debrecen környékén dolgoztak. Itt, — pontosabban Biharnagybajomban, az ún. Lovasi gazdaságban — ismerkedtek meg Kovács Sándorékkal, majd Kovács Imréékkel, akik vásároltak tőlük egy „Utolsó üzenet" c. folyóiratot. A folyóirat kiadóhivatalába írt Kovács Imréné egy érdeklődő levelet. Erre válaszként kereste fel őket Tódor Péter, aki több bibliaórát tartott, valószínűleg Nagy Károlyék lakásán (Veres u. 4.). Hamarosan Kovács Sándor (aki egyébként lovászmester volt) beköltözött Debrecenbe, a Mikepércsi út 7. sz. alá. Nagy Ambrus (a fent említett könyvárusok egyike) itt kezdett bibliaórákat tartani, melyre 50—60 érdeklődő is elment. Ennek az lett az eredménye, hogy 1923. dec. 20-án Kovács Sándor né és Kovács Imréné gyülekezeti tag lett. Az istentiszteleket ettől kezdve Kovács Imrééknél tartják (Homok u. 55. sz. alatt). Ide kezdenek járni Kálmán József és felesége, Nagy Károlyné, Nagy Ilona, Nagy Margit. Az első „bibliamunkás-nő" Hercegh Mária volt. Több könyvevangélista is dolgozott itt. Ezek — a visszaemlékezők szerint — Lenk Lajos, Grünberger Dezső, Szász Lajos, Hám Mihály. Munkájuk eredményeként lettek tagok: a Mészáros család, Juhász Rebekka, Kaszás Jánosné, Katona Sándor (aki később segédlelkész lett). Hercegh Mária után Botyánszky Pál vette át a gyülekezet gondozását, de ekkor a városban már üldözni kezdték az adventistákat. Botyánszky t bazatoloncolták Battony ára. A fiatalabb tagok közül többen meginogtak az események hatására. A 20-as évek első felében a tagság nagy része nőkből tevődött össze. 1925 decemberében szervezték a gyülekezetet 7 taggal. A gyülekezet szervező lelkészei Sohlmann Károly és Albrecht József voltak. A gyülekezet vezetőjéül Kálmán Józsefet választották meg. A többi tisztséget két asszony: Kovács 229