A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)
Néprajz - Dankó Imre: Vízgazdálkodásunk népi alapjai I.
Debrecen" nyilván a védekezést, a védelmet nyújtó vizeket is nélkülözi. 33 Bartha ugyan kimondottan nem szólt a jelentős, védelmi feladatokat is ellátni képes folyó vagy egyéb víz hiányáról, szólt viszont egy későbbi utóda, az angol Robert Towrvson, aki 1793-ban itt járva csodálkozva írta le városunkról, hogy „micsoda körülményeknek köszöni létét Debrecen, azt nem tudom, de azt sem fejthetem meg, mi bírhatott rá 30 000 embert, hogy olyan vidéket válasszon ki magának lakhelyül, hol se forrás, se folyó, se tüzelő, se építőanyag nincs". 3 '' Townson hazájabeli és más nyugat-európai tapasztalatok alapján írta le ezeket a sorokat, ahol egyrészt a tenger-, másrészt a víz- (folyóvíz) parti települések rendszere első látásra nyilvánvaló. Nálunk azonban másként van; másról van szó. Valóban első látásra, talán már Townson korában is, különösen pedig akkor, ha minél előbbre haladunk az időben napjaink felé, mindjobban hiányolhatjuk a vizet Debrecen életéből. Nem csoda tehát, ha a közvélemény is azt hangoztatja, hogy Debrecen víz, már tudniillik jelentősebb folyóvíz nélküli város. Népdalaink egyik legismertebbike is ezt mondja: „Debrecennek van egy vize, Kinek Hortobágy a neve . . ." Egy, egyetlen vízről szól a népdal s az is a várostól 40 kilométerre folyik. Nem beszélve arról, hogy napjainkban már nem is a debreceni határban. Ügy tűnhet, hogy városunk, amely hosszú időn át hazánk legnagyobb városa, fontos közlekedési csomópont, messze földön híres vásárváros volt, ide településével megcáfolta a településtörténet szabályait, amik szerint a településeknek általában, de különösen a nagyoknak, a környezetükből kiváló, egyéni fejlődési pályát befutó, nagy vonzáskörzettel bíró városok településének, településfejlődésének alapvető, meg nem kerülhető feltétele, fogalmazták így is: létfeltétele a víz megfelelő mennyiségben és minőségben való jelenléte. Ettől az általános szabálytól Debrecen sem térhetett el, és ezért nem fogadhatjuk el a közvélemény rossz vagy nem elégséges információkon alapuló vélekedését. A víznek, méghozzá elegendő és a település fejlődésére is tekintve, fokozható menynyiségben jelen kell lennie a települések kialakulásánál. Mégpedig elsősorban nem is azért, hogy a víz védelmet nyújtson a település és lakói számára, hanem biológiai okokból. Ahogy már többször volt róla szó, a víz megfelelő mennyiségben és minőségben való jelenléte az egyik létfeltétele az életnek általában, de a települések életének is. Mint ahogy az emberi élet sem képzelhető el víz (ivóvíz) nélkül, vagy legalábbis elegendő víz nélkül, úgy a legkisebb társadalmi egység, a család élete sem; hogy a társadalom bármely más, a családnál nagyobb közösségeiről, vagy éppen egyegy településről ne is szóljunk. A legegyszerűbb táplálékszerzés, termelés sem képzelhető el víz nélkül, hiszen a víz táplálékokat szolgáltató növényés állatvilág létfenntartásához ugyanúgy szükséges, mint az ember számára. Talán felesleges kitérnünk a víz biológiai jelentősége kapcsán a víz szoros összefüggésére a kérdéses terület, táj geológiai körülményeivel, valamint klimatikus viszonyaival. Ez utóbbiak közül különösen a csapadékkal. A természet ökonómiáját kell látnunk abban, hogy a növényeknek életben ma33 Bartha Boldizsár: Rövid Chronica. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Forráskiadványai 11. Debrecen, 1984. 13. 34 Robert Townson idézet Szamota István: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten. Budapest, 1891. 484. 218
