A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Történelem - Hetey Sándor György: Debrecen és vidéke a lovasparádékon 1920–1988

éve büszkén lobog a lovasparádékon. Mindegyiket címer is díszíti. A legfegyelmezettebbek között emlegették a mienket a főrendezők, pedig a többi díszegység a fegyelem nézőpontjából könnyebb helyzetben volt, mert egy-egy katonai egység, illetve lovasklub állította ki. A szervezők legnagyobb örömére önként jelentkezők csaptak fel bandéristáknak. Végül is 19 főre dagadt a bandériumlétszám. Ez magasabb, mint a hagyományos, mert például 1906-ban a cívisbandérium létszáma csak 10 fő volt, ugyanígy 1896-ban. Egy lovascsapat annál jobban mutat, minél több lovasból áll. A végleges lista így alakult: Gáthy Károly bandériumparancsnok, — tagok: Mező Antal, Szűcs András, Lövey Zoltán, Kovács József, mind az öt a Debreceni ÁG Lovasiskolából, — Jeges Károly, Karika Mihály, Kutucz Zoltán a Hajdúszoboszlói Búzakalász Tsz.-ből, — Rásó Sándor Hajdúszoboszlói Vörös Lobogó Tsz.-ből, — Borbély Gyula, Molnár Lajos, Sári Géza, Halász Sándor a Kabai Vörös Csillag Tsz.-ből, — Szabó Lajos a Földesi Rákóczi Tsz.-ből, — Ordasi József, Férge Sándor, Szabó János, Szalóczi István a Püspökladányi Szabadidős Társaságtól, — Adorján Csaba és Szima János Barna a PIREMON Kisvállalat Létavértesi Lovasiskolájától. Sikerült látványos egyenruhát biztosítani a bandériumnak: ún. császárhuszár egyenruhát öltöttek magukra: fekete csákó, fekete tollforgóval, — piroscsíkos sárga zsinóros sujtás, ill. vitézkötés az öltöny darabokon, fekete dolmány és mente, valamint lovaglónadrág, — fekete csizma sarkantyúval, kössentyű, kartus, piros tarsoly FJ monogrammal, kardszíj karddal. A lovakra nagykantárt, szügyelőt, szép piros monogramos sabrakot sikerült a nyereg alá biztosítani. Az egész ünnepségsorozatot a díszelgésben résztvevő pompás lovakon ülő festői egyenruhások mindig sikert hozó varázslatos hatása tette látványossá. Az emberek ezreinek sorfala közepette vonultak a lovasegységek egyik nap a Hősök terére, az ismeretlen katona sírjának koszorúzására, két nappal később a Keleti pályaudvartól az Erzsébet hídon át fel a Várba, Kisfaludy Stróbl huszárszobra talapzatába épített e találkozó emlékét megörökítő márványtábla avatására. Mindkét ünnepséget három zenekar (az egyesített nagy honvédzenekar és két francia, Bercsényi és Esterházy huszárruhában) tette még színvonalasabbá. Cserhalmi Pál rendőrőrnagy huszárezredesi egyenruhában volt a vezénylő parancsnok, két segédtiszt követte, majd az egységek: a Budapesti Rendőrfőkapitányság, — a kiskunhalasi Határőrség, — az egri lovasiskola, — a Hajdú-Bihar megyei bandérium, továbbá több kisebb magyar egység (Székesfehérvár, Pécel, Apaj, Tata, Visegrád), — markotányos asszonyok a BLK-tól. Majd következtek a külföldiek: angol huszárezredekből hét tiszt, a franciák volt Bercsényi és Esterházy huszárezred, ma elit ejtőernyős illetve páncélos ezredek tisztjei, — három osztrák huszártiszt, — három pompás öltözetű tiszt a portugál köztársasági nemzetőrségtől, huszártisztek Jugoszláviából, a Vitesko Alkarsko Drustvotól, ugyaninnen gyalogos harcosok. A pompázatos lovasgárdát a BLK szürke lovas dísznégyes fogata zárta le. A.sportcsarnoki kavalkád műsorban a legjobb magyar lovasprodukciók — köztük a hortobágyi csikósoké — nagy tapsot arattak a lelkes közönségtől és amikor a francia Bercsényi ezred huszárai dalárdát alkotva nagyar nyelven elénekelték a bujdosó kurucok kesergőjét, a „Nagymajtéiyi síkon letörött a zászló" című dalt, szem nem maradt szárazon. Az egész 197