A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Történelem - Hetey Sándor György: Debrecen és vidéke a lovasparádékon 1920–1988

zeti parkká nyilvánításának elérése volt. Ehhez pártfogókat kellett megnyernie, így első lépésként a színhely megismertetése, majd megszerettetése látszott a legfontosabbnak. A HIB elsődleges célját kiharcolta, 1972-ben megalakult a Hortobágyi Nemzeti Park. Már az első alkalommal népes mezőny állt a rajthoz, hogy összemérje tudását a csikós, az ugrató és fogathajtó „tudományban". A parádés felvonulás alatt már szépszámmal gyülekezett a közönség, de még nagyobb tömeggel a felhők. Óriási vihar, zivatar söpört végig a provizórikus pályán, felborította az akadályokat, a legtöbb ugróló pedig azokat hibátlanul vette. A versenybírók feje felől elsodorta a viharos szél a ponyvát, sárba fulladt a verseny, félő volt, hogy ezzel a rosszul sikerült kezdéssel a rendezvénysorozat terve is. Na, de borúra derű. Az éjjel a zivatar elvonult és másnap vasárnap reggel már hétágról sütött a nap. Rendbe hozták a pályát. Folytatódhatott a csikósok, ugrólovasok, hajtók izgalmas vetélkedője, meg lehetett tartani a parádés felvonulást. Ez a végül is sikeresnek mondható indulás azt az elhatározást véglegesítette, miszerint minden évben meg kell rendezni ezt a látványosságot. A rendezvény sikere sokak szerint a varázslatos hortobágyi légkör mellett a műsor változatosságában rejlik. A II. lovasnapokon már bekapcsolódott a Debreceni Népi Együttes, táj jelegű zenés-táncos műsorral. A IIL-on rendszeresítettük a Hortobágyi Nagydíj elnevezésű háromrészes ugróversenyt: elődöntő, középdöntő, döntő. Ez a versenyszerkezet jól bevált. 1971-től a műsorban meghonosodott a díszfelvonulás oktató jellegű része, az 1—7-es fogatolás bemutató. 1979-től a nagy versenyeken illendő tény észkanca bírálat és díjazás is bevezetésre került. A fogatolási módok bemutatásával fogatkultúránk sokféle megoldása vonul el a többezerfejű néző előtt. Közöttük egyre több a szép magyar parasztosan kiállított fogat, ezzel a rendezvény az íratlan törvény által mégis előírt hagyományápolási feladatának is eleget tesz. A tenyészkanca-díjazás és újabban az egyes fajtáik felvezetése — ki merem írni — népművelési és oktatási célokat is szolgál, amiért teljes elismerés és dicséret jár! A gyermekek ügyeskedése a futószáron vágtázó lovon, nemcsak a szülők szívét melengeti immár a kezdettől fogva. 1983-tól egy világszínvonalú színfoltja a parádés felvonulásnak az ország legjobb díjlovasaiból alakult magasszintű díjlovaglást bemutató „cilinderes" csoport. Immár hagyományosan szombaton 14 órai kezdettel indul be a csikósok csergetésével az ünnepélyes megnyitó. A hagyományos debreceni díszötös szállítja a bírói toronyhoz a rendezőbizottság elnökségét, ök fogadják a résztvevő csoportok gálafelvonulását. Ez a felvonulás a műsor csúcsa, egyszerűen pompázatos. Szebbet talán egész Ejurőpában sem tudnak produkálni. A terjedelem miatt e tanulmányhoz gondosan elkészített évenkénti kimutatás szerepléséről a szakosztályok is és a versenyzőknek el kellett hagynom. Csak a legtöbbször részt vevő szakosztályok és azokon belül az ilyen versenyzőket sorolhatom fel az évszámok feltüntetése nélkül. Minden rendezvényen részt vett csapatok, a felsorolt lovasok több ízben szerepeltek: 191