A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1988 (Debrecen, 1990)

Történelem - Varga Gyula: Adatok a debreceni asztalos céh és a népi bútor történetéhez

érkezik is a városba, akik viszont más országrészek, városok, idegen országok tapasztalatait hozzák be. Egy időben összesen 60—80 legény dolgozott a műhelyekben. Jobban menő mesterek 3—4 legénnyel dolgoztak. Igaz, a mestereknek mintegy fele nem tartott legényt. Az 1840-es években azonban megtorpan a céh fejlődése. 1847-ben már csak 27, 1859-ből 30 mester nevét ismerjük.

72 Ügy látszik, két feszítőerő nyomja a mestereket: a mind magasabb szakmai követelmény, melyet a rokokó, biedermaier divat megkövetelne, másik az olcsóbb szériagyártás igénye az egyszerűbb néptömegek számára. 1829-ben kimondja a céh határozat, hogy „a beállni akaró ifjak szándékokat a tavaszi kántorgyűlésen jelentsék, utánna még egy mesteresztendőt" három, négy, vagy több mesternél szolgáljon, hogy „mesterségbeli tudományáról magát esmeretessé tegye".

73 Ezt ugyan 1844-ben eltörlik, de szemmel láthatóan nő a követelmény a rajztudás iránt. Az új rajzok már mind több művészettörténeti ismereteket is megkövetelnek. A XIX. század első felében készült mesterrajzokon már legtöbbször bonyolult, olykor szabálytalan térbe állított, tört számokban megadott méretarányokban kifejezett épületeket, épületrészeket kell, meghatározott stílusban megrajzolni. Érdemes idézni néhány példát: 1846. máj. 13-án László Dániel feladata: Rajzoljon meg „egy négy öl széles, 2 láb 3 hüvelyknyi hosszú, mint szinte illyen mértékre széles, öt szegletű helyre készülendő, ugyantsak öt szegletre egy k"híniai ízlésű mulatóházat emeletre, üveg ablakokkal el látva, keresztül való vágással". Még ugyanezen a napon: Somogyi István remek rajza: „Egy 20 öl, 4 láb, 2 hüvelyknyi hosszú, 6 öl, 2 láb, 9 hüvelyknyi széllességű helyre készülendő győzedelmi kapu. Az egyenes nézésből 5 lábnyira kimozdítva feljárással, oszlopokkal el látva, hozzá megkívántató galériával és győzedelmi czímerrel felékesítve. Keresztül való vágással." Még mindig ugyanezen napon Ádám Lajos rajza: „Oszlop mellé tört szögletre jó ízléssel készülendő kátédra, papszékkel és keresztül való vágással." 1847. március 15-én Dobrai István rajza: „Egy ovális mulatóház egy emeletre. Az első rész Dóriai, a felső rész Jóniai oszlopok rendje szerint, a földszintről kettős ovális feljárással, a belső részébe szinte 23 négyszegű ölnyi pallózattal legyen bé rakva, a' felső rész félkerek ablakokkal el látva."

74 (22—24. képek.) 72 1847-ben: Antal Gábor, Bitskei János, Bodnár György, Boldizsár András, Czirják József, Dohányosi József, Francz Antal, Hamar János, Haraszti János, Istrandi Gábor, Kálmán János, Kalmár János, Kapros István, Kardos István, Kathó István, Krauth Lajos, Magor János, Müller Frigyes, Némethy György, Orbán Károly, Polgári Dániel, Sípos Mihály, Szabó Dániel, Szatmári Sámuel, Újvári József, Varga József, Vetsei László. 1859-ben: Antal Gábor, Béres Mihály, Bodnár György, Czerotzky Pál, Dobrai István, Harsányi József, Horváth Ferenc, Istvándi Gábor, Kardos István, Kerekes György, Kis József, Krauth Lajos, Kornádi András, Kováts Imre, László Dániel, László Sándor, Müller Frigyes, Orbán Károly, Otvos Sándor, Pálfalvi István, Polgári Dániel, Posta János, Somogyi István, Szabó Dániel, Újvári József, Tóth Imre, Tóth István. HBML. 2. 2. jkv. Mint látjuk, már meghonosodott néhány német származású mester is. 73 IX. 2. 2. jkv. 1829. márc. 11. 74 Uo. 134