A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Régészet - Kőhegyi Mihály: Római pénzleletek a Kárpát-medence szarmatáinál

Nerva, Hadrianus, Aelius és Antoninus Pius dénárai voltak képviselve." Ennyi az egész híradás. Maguk a leletek nem kerültek közgyűjteménybe, szakszerű meghatározásuk tehát nem történt meg.

3 2. Elek (Békés vra.). A Cohen és RIC szerint szakszerűen meghatározott anyag a következő császároktól tartalmaz véreteket: Vespasianus 1 db Lucilla 1 db Domitianus 3db Marcus Aurelius 10 db Traianus 3db Faustina iun. 1 db Hadrianus 1 db Commodus 5db Antoninus Pius 13 db Crispina 1 db Faustina sen. 7db 2db Didius Iulianus 1 db Lucius Verus 7db 2db 47 db A rövid közleményből még annyit tudunk, hogy a lelet cserépedényben került elő.

4 3. Hajdúnánás-Tede/ (Hajdú-Bihar vm.). Szarmata telepről vasbográcsban került elő. Az egyetlen kései és szakszerűen feldolgozott, teljes leletünk. Császárok szerinti megoszlása: II. Constantius 41 db Valens 314 db Constantius Gallus 2 db Procopius 2 db II. Iulianus 13 db Gratianus 52 db Meghatározhatatlan Meghatározhatatlan 346—361 közötti 8 db 346—375 közötti 20 db I. Valentinianus 250 db Teljesen kopott IV. századi 3db 705 db A lelet legkésőbbi darabjai Valentinianus idejéből származnak, a RIC alapján a 2. periódusból, a 367—375 közötti évekből. Lányi Vera foglalkozott részletesen a sisciai verde Valentinianus kori verdejeleinek keltezésével. Összeállítása alapján a RIC XXXI

И sorozatba tartozó verdejel a 374. évre keltezhető. Leletünk elrejtési idejére vonatkozóan terminus post quemnek tehát a 374. évet kell tekintenünk.

5 4. Kecel I. (Bács-Kiskun vm.). A település mintegy 25—35 kilométerre fekszik a Dunától, tehát tagadhatatlanul a Nagyalföldön, közelebbről a Duna—Tisza közén. Tudjuk viszont, hogy a leletet egy hajó roncsaival együtt emelték ki a Duna közeléből az I. világháború elején. „Nem lehetetlen, hogy egy rosszul sikerült dunai átkelés emléke, I. Valentinianus harcai idejéből" — írja első közlője. Csak fenntartással sorolható tehát a szarmata földön előkerült leletek közé. A lelet szétszóródott. Niklovits Károlynak, az ismert gyűjtőnek sikerült megszereznie egy részét (57 db?). A Magyar Nemzeti Múzeum éremtárába 9 darab jutott. Nikiovi ts készséggel bocsátotta rendelkezésére a szakembereknek a nála levő anyagot. „Megállapítható, hogy az egész első—második századi császári dénárokból és Kr. utáni negyedik századi ezüstsiliquákból állott; a harmadik század billonjait nyilván gyenge ezüsttartalmuk miatt nem vette közéjük az egykori tulajdonos. A koraiak közül csak néhány kopott pél3 Éremleletek. = NK 1906. 105. 4 KerényiA.: Eleki éremlelet. = NK 1939—1940. 65. 5 Soproni S.: Valentinianus-kori éremlelet Hajdúnánás-Tedejről. = DMÉ 1966—1967. 91—116. 70