A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Természettudomány - Bozsko Szvetlana: A debreceni szikigyakor Dombos erdőség madárvilága

teres magasságban volt elrejtve. A fészek 1987-ben lakatlan maradt, de az erdő felett keringő egerészölyvet IV. 10. és V. 13. között rendszeresen lehetett látni. Falco columbarius — Kis sólyom. 1983/84-es télen néhány alkalommal figyeltem meg, amikor a telelő kis erdei madarak csapatostól hajtották. Falco vespertinus — Kékvércse. 1984-ig a nyári hónapokban rendszeresen tűnt fel átvonulóként a víkendtelep felett, néha vadászott is. Utólagosan megtaláltam fész­két a fenyves szélén egy erdeifenyőn, 6 méter magasságban. Phasianus colchicus — Fácán. Rendszeresen költ az akácosban, többször rakta fészkét a ribizli és szeder sűrűje alá a kertekben, de a kutyák és a macskák tönkretet­ték, azóta innen eltűnt. Az 1970-es évekhez viszonyítva a száma erősen csökkenőben van. Columba palumbus —Örvös galamb. Igen ritka faj, 1—1 példánya nem minden év­ben kerül szem elé. Költését először 1979-ben C. Miera (szóbeli közlés) bizonyította be. Streptopelia turtur — Vadgerle. 1971-ben még a kertekben is költött. A balkáni gerle terjeszkedésével ritkább lett, és csak az erdőben fészkel, a próbaterületen 1—2 párban. Védelemre szorul Debrecen környékén (Bozsko, Juhász, 1985). Athene noctua — Kuvik. 1984-ig rendszeresen lejárt zsákmányolni a madáretető­höz a víkendtelepre. A szomszédságában levő rozoga faépítményben költött is. Asio otus — Erdei fülesbagoly. A fészkét három nagy fiókával 1979. VI. 11-én C. Miera találta meg az akácosban, kb. 15 méteres magasságban. Upupa epops — Búbos banka. Korán érkező madár (1984. IV. 1.; 1986. III. 30.; 1987. IV. 10.). Az odúk hiánya miatt a víkendtelepet lakja szívesebben, ahol a padlá­sok és az építőanyag rakásaiban fészkel évről évre. Dendrocopus syriacus — Balkáni fakopáncs. 1986. IV. 8-án tűnt fel először a vizsgált területen. 1987-ben már fészkelt az akácosban, ahol VIII. 5-én is meg lehetett figyelni. Garrulus glandarius — Szajkó. Rendszeres költő madár az összes erdőültetvé­nyekben. Cseresznyeéréskor lejár a kertekbe lakmározni. Parus maior — Széncinege. A populációnövekedésnek kedvez a víkendtelep lé­tezése. Rendszeresen költ a mesterséges odúkban, bár 1986-ban és 1987-ben már nem bírt konkurálni a mezei verébbel. 1981-ben, 1982-ben és 1983-ban egy pár elhanyagolt húzós kút anyacsövében, 1984-ben a kerítés vascső oszlopában sikeresen fészkelt. Sitta europaea — Csuszka. Hosszú éveken át egy-egy pár rendszeresen költött az akácerdőben. 1984-ben megpróbált beköltözni az egyik eternitodúba. Ezért két napon keresztül hordta ki az odúból a mezei veréb tojásait, fészekanyagát, de a végén még­sem költözött be. 1985 óta ezt a fajt nem találom többet a próbaterületen. Troglodytes troglodytes — Ökörszem. 1985 óta egyre ritkábban tűnik fel, és in­kább csak vonulási időben. Előző években költési időben is találkozhattam vele olyan helyeken, ahol száraz gally, rőzse gyűlt össze, ott vészhangja elárulta fészkelését. Turdus viscivorus — Léprigó. Első megfigyelés 1979-ben, 1984 óta állandóan él a területen (Bozsko, 1985), télen a fenyvesben rejtőzve. Két pár biztosan költ a mintate­rületen. Az egyik már 4 éve költ az érett fenyvesben, revirje évente 20—200 méterrel eltolódik az előző évitől. 1984-ben a fészke az erdeifenyő törzshajlatában 4 méteres magasságban volt, 1986-ban az erdőszélen levő öreg nyírfán a földtől 6—8 méterre. 1986. IV. 28-án a tojó a fészken szorosan ült, kb. akkor kelhettek ki a fiókái a lent megtalált tojáshéjakról ítélve. V. 7. után többet nem láttam aduit madarakat a fé­szeknél. VI. 21-én a szomszédos réten önállóan élő fiatalokat lehetett közelről megfi­gyelni. Egy másik pár 1984 májusában az akácosban hordta a hernyókat fiókáinak. Nem messze ettől a helytől 1986-ban volt egy léprigó fészke, amelyet az öreg akácer­dőben 12—14 méteres magasságban építettek fel a madarak. A feszek külső rétege 46

Next

/
Thumbnails
Contents