A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)
Holló László Kossuth-díjas festőművész születése 100. évfordulója alkalmából a Déri Múzeumban rendezett Emlékülés 1987. március 5. - Bíró Katalin: Holló László önarcképeiről
a fénnyel telített részleteket, hol egyenletes fénybe vonta az arcot. Ugyanilyen jellemes lélekállapot-ábrázoló szerepet töltöttek be Holló László önarcképein a színek és az ecsetjárás, az ecsetnyomok, a festői kalligráfia, a faktúraalakítás karakterformáló ereje. A művek érzéki-konkrét megjelenésének gazdag jelentéstartalma, a konkrét formai elemek közvetlenül a mondanivalót érintő jelentései annak az expresszionista stílusnak a sajátosságai, amely Holló László életművében ritka következetességgel bontakozott ki csaknem a kezdetektől. Ez a fajta expresszivitás rokontalannak mutatja önarcképfestészetét a korszak magyar művészetében. És egyben úgy tűnik, ebben találhatjuk meg a magyarázatot arra, ami miatt az önarcképek Holló László festészete legfontosabb fejezeteként értékelhetők. Az expresszionista művész önfeltáró szándékainak legkoncentráltabb kivetítése az önarckép lehetett. Holló László szenvedélyes művészi temperamentumát, sokszor csapongó festői gesztusait a kevés motívumvilágú, más témáknál nagyobb elmélyedést, összpontosítottabb kifejezést igénylő önarckép műfaja kordában tartotta, megfékezte, fegyelmezettebb és ökonomikusabb előadás és megjelenítés korlátai közé szorította a művészi vehemenciát, és ezáltal is a kifejezőerő intenzitását fokozta. 438