A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Természettudomány - Bozsko Szvetlana: A debreceni szikigyakor Dombos erdőség madárvilága

5. táblázat Vegyes lombos erdő (5,7 ha) fészkelő madárközösségének főbb mutatói 1986 1987 Fajok Párszám D A/10 ha Párszám D A/10 ha Fringilla coelebs Sturnus vulgaris Sylvia atricapilla Oriolus oriolus Phylloscopus sibilatrix Phylloscopus collybita Streptopelia turtur Turdus merula Carduelis chloris Jynx torquilla Parus maior Luscinia megarhynchos Erithacus rubecula Anthus triviális Lanius collurio Carduelis carduelis Emberiza citrinella Cuculus canorus Dendrocopos maior Parus palustris Turdus viscivorus Turdus philomelos Muscicapa striata Coccothraustes coccothraustes 7 5 4 3 3 3 2 2 2 17,95 12,82 10,26 7,69 7,69 7,69 5,13 5,13 5,13 2,56 2,56 2,56 2,56 2,56 2,56 2,56 2,56 12,28 8,77 7,02 5,26 5,26 5,26 3,51 3,51 3,51 1,75 1,75 1,75 1,75 1,75 1,75 1,75 1,75 5 6 4 4 4 3 1 3 1 1 3 1 1 1 1 1 1 1 11,94 14,28 9,52 9,52 9,52 7,14 2,38 7,14 2,38 2,38 7,14 2,38 2,38 2,38 2,38 2,38 2,38 2,38 8,77 10,53 7,02 7,02 7,02 7,02 1,75 7,02 1,75 1,75 5,26 1,75 1,75 1,75 1,75 1,75 1,75 1,75 17—18 faj, 2,98—3,16 faj/ha 39 68,42 42 73,68 H' = 1,6723 J = 0,5902 H'= 1,9467 J = 0,6735 ökológiai környezetét. Legnépesebben lakott az északi vegyes erdőrész, ahol a fehéres feketenyár üregeiben, odvaiban tömegesen fészkel a seregély, sok a széncinege, az aljnövényzetben költött egy pár kivételével az összes barátposzáta és zöldike, de más madarak is voltak nagyobb számban jelen. A nemesnyársávban költött az erdei pinty zöme, a fekete- és énekes rigó, a tengelic, a zöldike, a meggyvágó, a nyaktekercs és a különböző cinegék. A koronaszintben költők leggyakrabban a fatörzs mellett az elágazáscsomókba rakták fészküket, általában 10—12 méter magasan, de néha lejjebb és feljebb is. A feketerigó egyik fészkét sikerült a talajszinttől 50 cm magasságban megtalálnom. A nyárfás relatív jó betelepítettségét minden bizonnyal elősegítette az ekoton helyzete és a patakkal határos fekvése. Legszegényebben lakott ebben a vegyes erdőben az akácos rész volt, ahol egyedül a sárgarigó és az erdei pinty populációja számottevő, a többi madár (szürke légykapó, erdei pityer, sisegő füzike, vörösbegy stb.) csak egy-egy párral képviselte magát. A fajok fészkelési szint szerinti eloszlása az erdőrész sajátos tagolódását tükrözi: a legtöbb faj a koronaszintben és az odvakban költ, elenyésző a cserjeszintlakók aránya, amit a következő felsorolás bizonyít. A 35 fajból: 20,59% (8 faj) a talajszinten, 28,57% (10 faj) a fatörzsszinten (odú) 11,76% (4 faj) a cserjeszintben, fészkel, 2,86% (1 faj, kakukk) nem ha34,29% (12 faj) a koronaszintben, tározható meg. 41