A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Holló László Kossuth-díjas festőművész születése 100. évfordulója alkalmából a Déri Múzeumban rendezett Emlékülés 1987. március 5. - Sz. Kürti Katalin: Holló László és az Ady Társaság

volt, dolgoztunk, kiállítgattunk, de végeredményben mégis csak irodalmi társaság bontakozott ki belőle. Szép megnyitások voltak, ahol — úgy érzem — a megnyitások voltak fontosabbak, mint a kiállítások (Ady Lajosra gondolok). Tehát a debreceni működésünk ebben a körben is meddő maradt. Nem a társaság hibájából — távolról sem —, hanem mert Debrecenben voltunk, s a debreceni polgárok bizony nem támogattak bennünket."

2

* Összegzésül elmondhatjuk, hogy a két világháború közötti korszak — minden gondjával együtt — a debreceni képzőművészeti élet virágkora volt. Nagy eredmények születtek az építészetben és a társművészetekben, itt Borsos József építészre és Medgyessy Ferencre gondolok, aki párizsi sikerével egyetemes értéket produkált itt. A festők meg tudták mutatni értékeiket itthon és külföldön is. Igaz, ez gyakran csak fórumot és nem megélhetési forrást jelentett számukra. Jelentős művészi erők tömörültek Debrecenben, s megtalálták partnereiket, támogatóikat a népi írók, a Márciusi Front debreceni csoportja és pesti művésztársaságok körében. Debrecen történelmében először olyan kvalitásos képzőművészeti élet folyt, olyan erők gyűltek össze, akikre támaszkodva képzőművészeti centrumot lehetett volna létrehozni. Az értékeket azonban a hivatalos Debrecen nem ismerte fel és nem ismerte el. Hiába dolgoztak a művészek egyesült erővel, nem kaptak megfelelő anyagi és erkölcsi támogatást, közös műhelyt. Mindezek miatt a debreceni képzőművészeti élet megtartotta lemaradását, amit csak egyéni, nagy teljesítmények ellensúlyoztak valamelyest. Debrecen mint városi társadalom továbbra is csak felvevője, befogadója, de nem formáló közössége lett és maradt a magyar képzőművészetnek. Gulyás Pál szavaival élve: menteni próbálta ezredéves álmait, fogadta a hajókat, de nem lett igazán „kikötő, tájakat összekötő". 24 Holló László: Életem = Építünk, 1954. V. 1. 26—29. p. Idézet a 28. lapról. 433