A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Holló László Kossuth-díjas festőművész születése 100. évfordulója alkalmából a Déri Múzeumban rendezett Emlékülés 1987. március 5. - Sümegi György: Holló László írásairól és a Holló-irodalomról

Sümegi György Holló László írásairól és a Holló-irodalomról Szinte önkényes a valamit leíró vagy megvalló festőről s a műveiről megjelent írásokról egy referátumba összevonva beszélni. Az önkényt csupán az mentheti, hogy a címben jelzett kérdéskörök önmagukban talán nem elég érdemlegesek ahhoz, hogy érdeklődésünkre számot tarthatnának. Hiszen egy 20. századi művész, festő valamiféle okkal közlési célra ír vagy nyilatkozik — jobbára a művészet, saját művészete kérdéseiről —, nincs abban semmi rendkívüli vagy különleges. Századunkban egyébként is megszaporodtak a művészi nyilatkozatok, kinyilatkoztatások, programmegfogalmazások, kiáltványok,manifesztumok,deklarációk. Az experimentális karakterű művészetnek, az újító jellegű avantgárdnak pedig egyenesen a lényegéből fakadó sajátsága törekvéseinek verbális megfogalmazása is. Holló László pályakezdésekor, a század első évtizede végén s a 10-es évek elején is természetes ez. A Nyolcakra, az aktivistákra, a Kassák-kör programjaira ugyanúgy gondolhatunk itthoni vonatkozásban, mint Csontváry írásaira vagy az expresszionizmus, a futurizmus, az orosz avantgárd dokumentumaira a közel egyidejű megnyilatkozások közül. A Holló Lászlóról, életművéről, az egyes művekhez vagy alkotások típusához kapcsolódó irodalomról s ennek általánosítható tanulságairól beszélni, értekezni pedig egy monográfia részeleme, láncszeme vagy egy teljes Holló-bibliográfia bevezetője inkább lehetne, mint referátumi tárgy. Hogy mégis miért esett választásom az ily módon összevont témára: egyrészt bizonyos fokig indokolható azzal, hogy alkalmam volt Debrecen e századi képzőművészetét megismerni. E terrénumban kulcsfigura volt Holló, akinek neve a Medgyessyé után leginkább összeforrt Debrecenével, majdnem annyira, mintTormayié Vásárhelyével, Kosztáé Szentesével vagy a kortársai sorából Martyn Ferencé Péccsel. Ilyen módon az is fontossá váló kérdés, hogy Holló hat évtizedes debreceni művészi jelenléte idején mikor, miként és hogyan vélekedtek róla, munkásságáról, újabb és újabb kiállításairól és újabb és újabb műveiről. A Holló-jelenség megközelítéséhez, a leírtak, a megjelent publikációk segítségével történő mind mélyebb megismeréséhez szubjektív szempont is sürgetően vezetett. A 70-es években Bács megyében dolgozó művészettörténészként többször újrarendeztem Holló kiskunfélegyházi múzeumi állandó kiállítását. írásai kutatását, nyilatkozatai lapozgatását, a róla szóló szövegek forgatását akkor kezdtem. Érteni, tudni akartam, hogyan helyezkednek el a Kiskunfélegyházán bemutatott alkotásai az életmű egészében, s a tárlat önmagában milyen hangsúlyokat tud kijelölni az alkotó munkásságából. Akkor torlódó kérdéseimre persze hézagosan kaptam közvetlen válaszokat, és talán külön mondanom sem kellene, hogy ezek egy része pontatlan volt. Kutatásom már az elején sikerrel járt, ugyanis megtaláltam Holló László Két párizsi műgyűjte405