A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Bodolay Géza: Irodalomtörténeti kézikönyvek és az irodalmi diáktársaságok

mint a MIL-ben: 26-ról ugyanis csak A márciusi ifjak fejezetében derül ki ez (a már tárgyalt módon) a diáktársaságokról szóló monográfiának — mint a fejezet bibliográfiája mutatja — a felhasználásával, tehát a pillanatnyilag legteljesebb ismeret birtokában. Ez a fejezet 15 új nevet is tartalmaz a többi fejezethez képest (feladatánál fogva általában csak felsorolásszerü megemlítésével). E különállása alapján a következőkben a MIT többi fejezetétől elkülönítve vesszük szemügyre a márciusi ifjakról közölt diáktársasági adatokat. Marad tehát e fejezet adatait leszámítva a MIT két érintett kötetében 114 társasági tagnak a neve, s közülük csak 75-ről említik meg a szerzők ezt a pályafutásukra vonatkozó adatot. Érdekes tanulságokat vonhatunk le, ha a két kézikönyvből szempontunk szerint kiválogatott (összesen 154 főt számláló) két névsort egymással hasonlítjuk össze. Érthető és legtöbbször indokolt is, hogy a MIL-beli 120 névből 25 kisebb író nem jutott be a MIT-be. Azt azonban már egyáltalán nem érzem magától értetődőnek, hogy a MIT-ben levő 129 név közt 34 olyan volt társasági tagnak és tanárelnöknek a nevével találkozunk, akik a MIL-ben nincsenek benne. A kimaradt 34 író életrajza (közülük 77 csak a márciusi ifjak fejezetében fordul elő) már csak azért is fontos lett volna a MIL-ben, mert a MIT olvasója magától értetődően a MIL-hez fordul, ha az amott éppen csak megemlített írókról többet szeretne tudni. Ilyen egyeztetés nagyon hasznos lenne a jövőben. Ma ugyan már könnyebben nélkülözhető a MIL e régebbi korokra vonatkozóan, mint húsz évvel ezelőtt, mert újra megjelent, házi könyvtárak számára is beszerezhető Szinnyei József nagy, 14 kötetes műve, a Magyar írók élete és munkái. Az itt tárgyalt 154 íróból 757 meg is található benne. Közülük 55-ről már az öreg Szinnyei tudta, hogy diáktársasági tag volt, pedig az ő asztalára senki sem tette le kinyomtatva a társasági tagok névsorát. Ezzel szemben kiderül, ha a MIT 41 (illetve 75) és a MIL 18 társasági tagként is számon tartott nevét egymással összevetjük, hogy ezek (újabb áruló jele a helyes koncepció hiányának!) egyáltalán nem fedik egymást: összesen 6 olyan írónk és költőnk van, akikről a MIT és a MIL egybehangzóan állítja, hogy pályájukon említésre méltó az „önképzőköri", azaz diáktársasági munkálkodás. Ennek a hatnak a diáktársasági szereplését természetesen már Szinnyei is kiemelte; de az általa számon tartott 55 egykori társasági tag felének, 27-nek a társaságokkal kapcsolatos adatát egyik mai kézikönyvünk sem vette át, pedig igazán nagy nevek (például a sárospatakiak) szép számmal vannak köztük. Hasznos lenne társaságonként részletezve rámutatnunk a két kézikönyv hiányaira s arra is, hogy mit tudunk meg belőlük a volt társasági tagok diákkori munkálkodásáról (illetve hogy mit tudhatnánk meg következetes és pontos adatközlés esetén). Rá kellene mutatnunk a közölt adatok számos kisebb-nagyobb hibájára is (amelyből csak ízelítőt adtunk fentebb az összefoglaló fejezeteket és szócikkeket tárgyalva). Ilyen személyenkénti tárgyalás helyett meg kell itt most elégednünk egy betűrendbe szedett névsorral, amely a kézikönyveinkben található 154 nevet tartalmazza a diáktársaságok nevének a rövidítésével, amelyeknek tagjai voltak.

4 Névsoruk mellett a 4 A rövidítéseknél azt tartottam szem előtt, hogy minden társaságot más betűkkel jelöljek, éspedig egységesen 3 betűvel. így természetesen a mozaikszók nem fedhetik minden esetben az egyes diáktársaságok által használt elnevezés kezdőbetűit. Ahol lehetett, megtartottam a monográfiámban is használt rövidítéseket (SMT, PKT), de ahol a társaság neve változott időközben, ott is csak egy mozaikszót használok (DOT, SIE); hasonlóképpen ott is, ahol a társaság az évtizedek folyamán meg-megszűnt, majd más néven, más formában és résztvevőkkel újra megalakult, mint pl. a pesti egyetemen (PET). A kispapi társaságokat egy közös mozaikszóval jelölöm (KPT). A társaságok neve után álló t vagy p betű tanárelnököt és (főleg Erdélyben nevezték így) pártfogót jelöl. Külön jelölöm a diáktagokból lett tanárelnököket is. Az egyes társaságok a mozaikszók betűrendjében: 368