A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Takács Béla: Dr. Kempf József, a világjáró debreceni orvos (1818–1900)

szerzett igen értékes ritkaság-gyűjteményt is fogok vinni, melynek egy része azonban a febr. 1 -jén dühöngő orkán alkalmával veszendőbe ment" — írja Kempf József. Mi maradt meg a gyűjteményből? Ennek fontosabb darabjait a doktor így sorolja fel: „Egy nagy bálvány, melyet a Fijji szigetbeli vademberek templomából kaptam; egy bálvány a Salamon szigetekről; a Fidzsi szigetek királyának, Cacobau-nak trónja; Takombau nevű főnöknek fából gyönyörűen metszett fejzsámolya; egy új-zélandi maori főnök köpenye, mely igen szép fakéreg-szövetből van készítve; egy kővé vált csiga Afrika partjáról, melyet az ott lakó hottentottok Noe bárkájának neveznek; 600 különféle legszebb fajtájú csiga a csöndes-tengeri szigetekről; mindenféle ritkaságok Khinából, Japánból; vademberek mindenféle fegyverei, u.m. bumerángok (malájok hajító dárdája s egyszersmind játékszere is), nalle-nallék, clubok — ti. buzogányok —, dárdák, dzsidák stb.; élő opossum, gorilla, egy King Georg's Sund szigeti papagáj, különféle madarak és egy ausztráliai kis pudli, melynek neve pickinini — nem nagyobb egy macskánál — csinosabb állatot képzelni sem lehet. Kitömött ausztráliai medve, guanó, repülő mókusok, két nagy üveg alatti szekrényben több mint 60 fajtájú részint madarakból, részint zacskós-emlős állatokból álló gyűjtemény, mely felette gyönyörűen van elrendezve. Van ezeken kívül egy nagy új-guineai nagy fehér burány (korall), melyért 30 pengő forintot adtam, egy Billy nevű fekete királynak a pipája és sapkája, a harafurák főnökének álarcza, egy carpet-kígyó, két óriási csiga, úszó növény a Sargasso-tengerből s még sok egyéb tárgyak, melyeket helyszűke miatt itt leírnom nem lehet." Ha Kempf József „mindenféle ritkaságokat" hozott magával Kínából és Japánból, lehetséges, hogy 1869—1870-ben itt tartózkodott, egy korábbi levelében ugyanis azt írta, hogy ide szándékozik menni. Kiderül a további közleményből, hogy a hajón az utasok, a tengerészek számára újságot is szerkesztettek The Ann Duthie Despatch címmel —- Ann Duthie Sürgöny —, és a lap vezércikkírója Kempf József volt, „s e lapot, mely a Csöndes- és Atlanti-óczeánokon készült, Londonba érve, könyvalakban ki akarjuk nyomtatni" — írja Kempf doktor. (A British Múzeum könyvtárától kért és kapott tájékoztatás szerint a lap nem jelent meg nyomtatásban. T.B.) Az Atlanti-óceá= ánon, illetve az Egyenlítőn áthaladva a hajó utasai a szokásos ünnepséget megtartották. Erről Kempf doktor így ír: „Itt kóstoltuk meg az osztrák és magyar borokat és azt az állítást, mely szerint a magyar borokat az egyenlítőn át nem lehet vinni, mert megtörődik és megsavanyodik, határozottan hamisnak vagy szándékos ferdítésnek találtuk... 1871. ápril 12-én este 8 órakor több mint három hónapi tengeri utazás után szerencsésen és meglehetős egészséggel megérkeztem Londonba" — fejezi be levelét Kempf József.

13 A doktor közleményéből egyértelműen kitűnik, hogy Szalay Erzsébet nélkül indult el Sydneyből, és nélküle érkezett Londonba, vagyis a „debreczeni menyecske" nevét nem említi. Kempf József gyászjelentéséből tudjuk, hogy nős volt, a felesége öt évvel korábban halt meg. Ki lehetett a felesége? A debreczeni római katolikus egyház halotti anyakönyvének adata szerint: Baji Szalay Erzsébet. Tehát Kempf József valahol, valamikor feleségül vette Szalay Erzsébetet, de a házasságkötés csakis az ausztráliai tartózkodás után történhetett, mert a doktor a leveleiben sehol sem nevezi feleségének Szalay Erzsébetet, aki viszont dr. Kempf József nejeként halt meg 68 éves korában, 1895. máj. 12-én Debrecenben, és a református egyház szertartása szerint temették a Péterfia utcai házból. A „Baji" előnév korántsem jelent valami nemesi rangot, hanem azt, hogy Szalay Erzsébet itt született. A taktabáji református egyházközség anyakönyve azt bizonyítja, hogy Szalay Erzsébet apjának foglalkozása uradalmi sza13 Vasárnapi Újság. „Eredeti levél az Atlanti-oczeánról." 1871. 19. sz. 238—239. 323