A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Takács Béla: Dr. Kempf József, a világjáró debreceni orvos (1818–1900)

nyelű bárdjuk is, amit Kempf József tévesen „tomahawk"-nak nevez, és ezt az eszközt inkább favágásra használják, illetve ilyen célra kapják minden május 24-én, Viktória királynő születésnapján ajándékképpen egy-két posztótakaróval együtt, amit kötelesek magukon viselni, ha fehér ember lakta területen járnak, általában ugyanis meztelenek, legfeljebb apró bőrkötényt viselnek.

8 Nem kevésbé érdekes a bennszülöttek életmódjának, szokásainak leírása, ahogy Kempf József látta. Már a feketék öltözete és takarója ismertetése során Kempf József olyan állat bőrét, illetve szőrméjét említi, ami kifejezetten dél-amerikai, az erszényesek rendjébe tartozó emló's, és ez az oposszum. Ausztráliában is van ilyen állat, Kempf József azt írja, hogy a bennszülöttek fő tápláléka az oposszum és a „veluby", vagyis „a känguru-nemű kis zsebes állat". A „veluby" szó ismeretlen az angol nyelvben, Brehmnél viszont találunk „bettongiá"-t, magyarul kengurupatkányt, házinyúl nagyságú állatot, amit Ausztráliában „ogilbyi" néven ismernek.

9 Nehéz lenne kideríteni, hogy milyen állat lehetett a Kempf doktor által említett „veluby", lényeg az, hogy ezek az állatok „iszonyú büdösek, s tőlük a vele élők is szintoly szagot kapnak", További eledelük a kenguru, az ausztráliai medve. Az idősebb bennszülöttek a kígyók húsát is megeszik, akár mérges, akár ártalmatlan a hüllő. A madarak közül szeretik a vadrécét és a kakadut. Ételzsírként a patkányok családjába tartozó „bellicut" nevű kövér állat zsírját használják. A növények közül fő táplálékuk a kukorica, amelynek Kempf József szerint százféle fajtája van Ausztráliában. Kedvelik az „arrow-root" nevű növény gyökerét, és fogyasztják a rumot, különféle pálinkákat, szívják, rágják a dohányt, mert „mint a mi czigányaink ép oly jól tudnak bagózni és pipázni". A „guano gyík" zsírját gyógyszerként alkalmazzák, csúzt, sebeket, fekélyeket kezelnek vele. A bennszülöttek vallásáról Kempf József azt írja, hogy tulajdonképpeni istenképzetük nincs, bár a keresztény hittérítők némi eredményt értek el köztük, sokan azonban ügyet sem vetnek a fehér emberek hitére. A tűzön kívül nagyon tisztelik a holdat, amit szinte „imádásig szeretnek", de semmiféle szertartással nem áldoznak a holdnak, egyedül a mennydörgés félelmetes a számukra. Vallásosnak nevezhető cselekményeik a házasságkötésnél és a temetésnél nyilvánulnak meg. A lakodalom, jóllehet evéssel kezdődik a törzs nagy tábortüze mellett, de szinte vérengzéssel végződik, mert előbb a menyasszony vagdalja össze éles üvegdarabbal a vőlegény testét, majd a vőlegény teszi ugyanezt a menyasszonnyal, ilyen formában bizonyítják egymás iránti vonzalmukat. A rituális művelet után „kiabálnak, ordítoznak és üvöltenek, mint a farkasok", táncolnak a tűz körül, míg az ifjú pár a vérveszteség és kimerültség miatt össze nem esik. A sebeket csak hideg vízzel gyógyítják, „marad is utánuk nagy vastag sebhely mindenütt" — írja a szemtanú. Hogy a 16 éves férj és a 12 éves feleség miként él, erről szintén Kempf Józsefet idézzük: „A férj azután az asszonnyal úgy bánik, mint a kutyával; a nő egészen alárendelt helyzetben van, csaknem baromi tulajdona urának. Minden munkát a nő végez, fát vág, tüzet rak, süt, mos — míg a férfi a hűvös árnyékban heverész." Jellemző a bennszülött nők alárendeltségére, hogy a részükről netán elkövetett házasságtörést kegyetlenül megtorolják, azonban a férjnek joga van a feleségét másnak átadni, leginkább a fehér embereknek egy kis dohányért, pálinkáért. Ez a magyarázata, hogy a bennszülöttek között elterjedt a szifilisz. A nagyméretű halandóságot az is okozza, hogy a bennszülöttek nem mosdanak. Testüket különböző zsírral kenik, a napon szárítják, ezért a bőrük kemény, cserepes. Nem fésülködnek, a hajuk boglyaszerű, göndör ugyan, de rendkívül durva. A temetési 8 Vasárnapi Újság. „Az ausztráliai vadak életéből." 1867. 31. sz. 386. 9 A. Brehm: Az állatok világa. (Bp., 1903.) III. 702—703. 321