A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Takács Béla: Dr. Kempf József, a világjáró debreceni orvos (1818–1900)

lelőhelyre bukkantak, ahogy hallotta, előfordul, hogy egy aranyásó naponta 150 angol font — 1500 Ft — értékű aranyat is moshat vagy találhat. „Mi is azon gondolkozunk, hogy ha az ajánlott két állás közül egyik sem fog tetszeni, oda megyünk az arany hegyekbe, vagy-vagy — szerencsét próbálni. Itt az 'arany' az egyetlen jelszó."

5 Rejtély előttünk, hogy Kempf József miért nem fogadta el a német klub által felajánlott 6000 Ft-os állást, mert az 1867. május 16-án kelt leveléből az derül ki, hogy elhagyta Sydney t, és a New-Castle-tol nem messze fekvő Minmi nevű bányatelepen lett orvos évi 5100 Ft fizetéssel. Az itteni szénbányától kapott 4380 Ft-ot, a szülészeti és magánpraxisból 720 Ft volt a jövedelme. Kétszáz bányász egészségügyi szolgálatát kellett ellátnia, és a körzetéhez tartozott két tanya lakossága. Szalay Erzsébetet Kempf doktor Sydneyben hagyta, ő mint egyetlen magyar a kis településen szállodát bérelt, ezekből még három volt a telepen és két templom. Ha Minmiben, ahogy Kempf József írja, csak négyszáz különböző nemzetiségű bányász lakott eléggé szerény körülmények között, de jó kereseti lehetőséggel — napi átlagjövedelmük 6—7 Ft volt —, aligha működhetett itt az a Magyar Zenetársulat, amelynek megalakulásáról Kempf József a Vasárnapi Újságot értesítette. A levelében azt írja Kempf József, hogy más honfitársáról is tudomást szerzett: 1. Nagy László kecskeméti származású, a feleségével Lachlandben él mint aranyásó; 2. Levényi nevű Zemplénből Castle-Mainban dolgozik, és igen gazdag aranyműves ; 3. Farkas nevű „ágens" pedig Melbourne-ben él; 4. Újlaki nevű, Hont megyei huszárkáplár, aranyásó; 5. Dr. Spech erdélyi szász nemzetiségű Victoria államban, Baralat-ben lakik; 6. Wéghey szintén Melbourne-ben lakik, illetve lakott, most aranyásó; 7. Horváth, aradi származású borbély, az új-zélandi aranyásók között dolgozik mint sebész; 8. Csomortányi Lajos volt császári főhadnagy, nős, aranyásó, Victoria államban él; 9. Marsovszky István, Heves megyei származású magyar, aranyásó volt, 3000 forintért „nadályokat vett, s kereskedésre Dél-Amerikába vitte"; 10. Damburgi (?) volt forradalmi ezredes (?), aki még Kaliforniában tanulta az aranyolvasztási műveleteket, majd Melbourne-ben gyárat alapított, innen indult Londonba, ahol hirtelen meghalt. „Derék magyar hazafi volt" — írja Kempf József. A kiegyezés híre Ausztráliába is eljutott az ott élő magyarokhoz, mert Kempf József már a Vasárnapi Újság példányait is megkapta több hónapos késéssel. A koronázással, a magyar minisztérium kinevezésével kapcsolatban Kempf József megjegyzi: „mi is örvendünk szeretett hazánk és nemzetünk újra virulása fölött. De mind a mellett, Isten tudja miért, szívünk tele van aggodalommal, mert egy nemzet valódi önállósága, léte, boldogsága, sőt szabadsága is, a mai gyakorlatias, rideg világnézet szerint pénzen alapszik". Kempf József politikai nézeteit, amelyben Lengyelország függetlenségének visszaállítását is követeli, a Vasárnapi Újság nem közölte, csak utalt a levél ilyen vonatkozású tartalmára, viszont a szerkesztőség bejelentette, hogy szó szerint adja majd olvasói elé azt a beszámolót, amit Kempf József az ausztráliai „bushmanok", vagyis a „fekete emberek" életéről küldött.

6 Az ausztráliai népfajokról a múlt század végén jelentek meg német és angol nyelvű ismertetések. Magyar vonatkozásban méltán tekinthetjük dr. Kempf Józsefet úttörőnek, 5 Vasárnapi Újság. „Magyarok Ausztráliában." 1867. 11. sz. 127. 6 Vasárnapi Újság. „Magyarok Ausztráliában." 1867. 30. sz. 374—375. 319