A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1987 (Debrecen, 1988)

Irodalomtörténet, művelődéstörténet - Kilián István: Szomorú halotti versek Hatvani professzor felett

Tudós Professorok, Kedves Collégáim, 365 Kikkel edgyűtt vontam sok izben Igáim, [7b] Jol-lehet el fogta a' bánat szivemet, Meg kötözte a' nagy fájdalom nyelvemet. De még-is el kezdem végső bútsúzásom, Mig tőlletek lenne utolsó válásom. 370 Ha volt valamiben éltem oltalmára Kedveteknek, kérlek az UR Irgalmára, Minden vettségemet most el temessétek Velem edgyűtt, 's messze tőlletek vessétek! De nem lehet többet veletek lakásom, 375 Hiv az UR az Égbe készen vár szállásom. Isten, a' ki birja a' Fényes Egeket, Jutalmaztassa meg hozzám hűségteket, Mikor pedig léptek a' végső Órára, Előttetek légyen nyitva az Ég Vára. 380 Búcsúzik a' Nemes Collegiúmbeli Ifjúságtól Urnák szenteltetett Tanuló Ifjúság, Látom, hogy szivedet tartya szomorúság, Ha néha bánatot ti néktek okozott Terhes hivatalom, Fejetekre hozott, 385 Most azt az szeretet tiszta Palástyával Fedjétek el, kérlek, fényes Bíborával! Az URnak utait, ah, meg őrizzétek, Czélúl élteteknek törvényit tegyétek. Mint a' szép virágok a' plántás Kertekben, 390 Mint a' gyenge vesszők a' zöld ligetekben, Ugy nevekedjetek az UR Félelmében Mind addig, mig értek az Egek Egében! Bútsúzik a' Szent Ekklésiától Te is, oh, Istennek lebegj sajkája, Drága véren váltott Szent Ekklésiája, Légy ollyan malom kő, mellyet a' ki emel, Nem egyebet, hanem szakadást érdemel. A Szent Tudománynak tiszta világával Nevekedj vizének szép fojamattyával Mind addig, mig el-jő az a' Boldog ora, Mostani siralmod melyben fordul jóra, Hiv Vitézségednek az Ur Piros Vére Légyen győzedelmi le fizető bére. Búcsúzik az egész Gyülekezettől 405 Mindnyályon, ez helyre a' kik fel gyűltetek, Nekem Tisztességet kész szivei tettetek, Adjon tinéktek is-majd oly Ditsősséget 395 [8a] 310